Howard Carter szerint csak a sajtó bosszúja volt a Tutanhamon-átok
2026. március 30. 13:26
Egy eddig ismeretlen, 1934-ben írt magánlevél került elő Howard Carter brit régésztől, amelyben a Tutanhamon-sír felfedezője éles kritikával illette a „fáraó átkának” mítoszát megteremtő újságírót. A páratlan tudománytörténeti dokumentum a becsült árat jelentősen meghaladva, több mint 16 ezer dollárért (5,4 millió forintért) kelt el a bostoni székhelyű RR Auction árverésén.
A háromoldalas, az egyiptomi Luxorban keltezett kéziratot Carter 1934 januárjában írta egy ismerősének, Helen Lonidesnek. A levélben a régész meglepő őszinteséggel, „valóságos áldásként” értékeli kollégája és riválisa, Arthur Weigall egyiptológus-újságíró halálát. Carter egyértelműen Weigallt teszi felelőssé a Tutanhamon-átok legendájának megalkotásáért; az elhunytat bár tehetséges írónak, de „ravasz” embernek nevezte.
A régész úgy fogalmazott, a kitalációnak semmilyen alapja nem volt, pusztán a mások kárára történő, pillanatnyi szenzációkeltést szolgálta, ezáltal pedig súlyos fenyegetést jelentett a tudományos régészetre nézve. A levél írója sérelmezte továbbá, hogy a történetet felfújó Weigall valójában jelen sem volt a sírkamra felnyitásának történelmi pillanatában, hanem csak percekkel később, utolsóként érkezett meg a helyszínre.
Médiaháború a Királyok völgyében
A most előkerült dokumentum a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének kísérőjelenségeibe, a korabeli ádáz médiaháborúba enged bepillantást. Amikor Howard Carter 1922-ben a Királyok völgyében rátalált az érintetlen fáraósírra, az ásatásokat finanszírozó Lord Carnarvon kizárólagos tudósítási jogot biztosított a londoni The Times napilapnak, ötezer font és a cikkekből származó bevételek 75 százaléka fejében.
Bár ez a lépés biztosította a munkálatok anyagi hátterét, éles felháborodást váltott ki a helyszínről kizárt brit és egyiptomi sajtó képviselőiből. A Daily Mail tudósítójaként dolgozó Weigall ebből a hátrányból igyekezett előnyt kovácsolni egy misztikus, szenzációhajhász narratíva megteremtésével.
A fáraó átkának legendája azután kapott szárnyra, hogy Lord Carnarvon a sír felnyitása után nem sokkal egy elfertőződött szúnyogcsípés következtében váratlanul elhunyt. Az RR Auction háttéranyaga szerint Weigall a sírba jókedvűen leereszkedő mecénást látva megjegyezte egy újságíró kollégájának: „ha ilyen hangulatban megy le, hat hetet adok neki az életből”.
A tragikus egybeesést a tudósító azonnal saját elméletének igazolására használta fel, miszerint a múmia nyugalmának megzavaróira rontás, betegség vagy halál vár. Az újonnan előkerült levél rávilágít, hogy Carter – aki a „halálos átok” ellenére békésen, 1939-ben hunyt el – mennyire elszántan küzdött a szigorú tudományos munkáját elhomályosító, a közvéleményt mégis évtizedekig lázban tartó sajtómítosz ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
