Horogkereszt a Korán felett – muszlimok Hitler szolgálatában II. rész
2015. szeptember 17. 08:20
Muszlim romák az SS célkeresztjében
A német hatóságoknak a Balkánon is gondot okozott a zsidók és a muszlimok megkülönböztetése. A zsidók közül az iszlám hitre való áttérést sokan a túlélés kulcsának tekintették. 1941 áprilisa és októbere között csak Szarajevóban a zsidó lakosság mintegy 20 %-a tért át az iszlám vagy a katolikus hitre. Az usztasa hatóságok 1941 őszén végül betiltották a konverziót, és az addig más hitre áttért zsidók sem érezhették magukat biztonságban, mivel az üldözés alapjának nem a vallási, hanem a „faji” hovatartozást tekintették. Ennek ellenére sok, magát muszlimnak álcázó zsidó tudott elszökni az usztasák által uralt és a németek által megszállt területekről.
A németek a krími, muszlim vallású roma lakosságot sem kímélték. A krími tatárok minden eszközzel megpróbáltak segíteni társaikon, akik a deportálás elkerülése érdekében tatároknak adták ki magukat. A romák az iszlám szimbólumai segítségével, például zöld zászlók lobogtatásával igyekeztek bizonyítani, hogy ők tényleg tatárok, a német hatóságokat azonban ritkán hatotta meg próbálkozásuk. A kivégzőosztagokat antropológiai képzetlenségének köszönhetően végül a krími romák mintegy 30 százaléka életben maradt.
A balkánon is számos roma tért át az elmúlt évszázadok során az iszlám hitre. A németek és az usztasák eleinte velük, az ún. fehér cigányokkal szemben sem tettek kivételt, magas rangú muszlim vezetők azonban végül meggyőzték a megszálló hatóságokat, hogy a romákat is az iszlám közösség tagjainak tekintsék. A balkáni muszlim romák ennek köszönhetően végül elkerülték a deportálást. Hitler a háború utolsó hónapjai során a bunkerjében arra a következtetésre jutott, hogy a muszlimok tömegeinek a német háborús erőfeszítésekbe történő bevonására irányuló törekvés megbukott, mivel a német hatóságok nem voltak elég erősek. Úgy vélte, Észak-Afrikából könnyedén ki lehetett volna robbantani egy világméretű muszlim felkelést.
A németek muszlimok megnyerésével kapcsolatos erőfeszítései végül tehát kudarcba fulladtak – részben azért, mert túl későn kezdték meg az iszlám védelmét hangoztató propagandakampányukat, részben pedig azért, mert a lefektetett elveket sokszor nem ültették át a gyakorlatba, a muszlimok többsége pedig tudta, hogy csak pragmatikus okai vannak annak, hogy meg a birodalom hízeleg nekik. Bár Hitler alakulataiban is több tízezer muszlim harcolt, a szövetségeseknek jobban sikerült az általuk uralt és elfoglalt területeken élő muszlimok mozgósítása: csak Észak-Afrikából mintegy negyedmillió muszlimot soroztak be Charles de Gaulle alakulataiba.
A sorozat első részét itt olvashatják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
