Honfoglalás kori lovassírt tártak fel Csongrádnál
2026. május 26. 11:01
Kiemelkedő jelentőségű, rangos honfoglalás kori lovas harcos sírját tárták fel a tavasz folyamán Csongrád-Bokros területén, számolt be az ásatás eredményeiről a helyi Tari László Múzeum. A ritka, keleti eredetű tárgyakat és egyedi temetkezési szokásokat felvonultató leletegyüttes a szakemberek szerint új megvilágításba helyezheti a korai magyarság Kárpát-medencei megtelepedésének történetét és kulturális kapcsolatait.
Az áprilisban és májusban lezajlott ásatást dr. Szalontai Csaba és Borsódi Martin régészek irányították. A gazdag mellékletekkel eltemetett harcos nyughelyét egy újkori tárolóverem kialakítása során a múltban erősen megbolygatták, a sír egy része azonban teljesen érintetlen maradt. A lelőhely azonosítása a múzeummal szorosan együttműködő fémkeresős kutatók, Lénárt Lajos és Csentes Judit érdeme, akik még 2024 elején bukkantak az első felszíni leletekre a szántott földterületen.
A kutatáshoz nem sokkal később csatlakozott Zsigó Ferenc tiszaalpári helytörténész is, aki a tárgyak pontos szóródási térképének elkészítésével és az adatok elemzésével segítette a feltárást. A projekt sikeres megvalósulását Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere, valamint több mint húsz múzeumbarát önkéntes áldozatos terepi munkája is támogatta.
Az eddigi régészeti megfigyelések alapján a most feltárt temetkezés a csongrádi járás területéről ismert legkorábbi, egyúttal a legelőkelőbb honfoglaló magyarokhoz köthető síremlék. A leletegyüttes tudományos jelentősége jóval túlmutat a helyi kereteken, mivel a sírból több olyan ritka, vagy párhuzam nélküli tárgy is előkerült, amely egyértelműen a keleti sztyeppékről származik. Az elhunyt mellé helyezett fegyverek, lószerszámok és egyéb felszerelési tárgyak a honfoglaló elit magas rangú tagjához kötik a nyughelyet. A különleges temetkezési szokások aprólékos dokumentálása a korszak kutatásának újabb fontos állomása.
A 9. század végén a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek lovas harcosai a korabeli hadviselés meghatározó szereplői voltak, temetkezési szokásaik pedig még sokáig őrizték a belső-ázsiai és kelet-európai térség nomád hagyományait. A lovas temetkezés, amelynek során az elhunyt mellé helyezték hátasának egyes részeit vagy szerszámzatát, a magas státuszú honfoglalók társadalmi helyzetét is jelezte. A Tisza völgye és a tiszántúli régió a honfoglalók egyik legkorábbi és legfontosabb szállásterülete volt, ahol a vezető réteg tagjai megtelepedtek.
A csongrád-bokrosi leletek átfogó laboratóriumi vizsgálata és tudományos kiértékelése a jövőben nemcsak a korabeli elit anyagi kultúrájáról adhat pontosabb képet, hanem a magyarság vándorlási útvonalainak és a 10. századi államszervezést megelőző időszaknak a mélyebb megértéséhez is alapvető támpontokat nyújt a szakemberek számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
