Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Hiába mutattak példát, kezdetben senki sem követte az ausztrálok nyolcórás munkarendjét

Hiába mutattak példát, kezdetben senki sem követte az ausztrálok nyolcórás munkarendjét

2022. április 21. 09:50 Múlt-kor

<

Az ausztrál mozgalom sikere

1853. február 4-én, Melbourne-ben alakult meg az első, kézműves foglalkozásúakat tömörítő „szervezet”, de ekkor még az aranybányák szirénhangja erősebbnek bizonyult, mint a szakmai érdekközösség jogaiért folytatott harc.

A szomszédős Sydney-ben 1855. augusztus 18-án hasonló kezdeményezéssel léptek fel a kőművesek, akik hat hónapos határidőt adtak munkaadóiknak a munkaidő nyolc órára történő csökkentésére. Ugyan a célt 1856 márciusára elérték, de a bérek a ledolgozott órákkal arányosan csökkentek.

A két „rivalis” város közül végül a Melbourne-ben érkeztek el gyorsabban a fordulóponthoz. Először James Stephens támogatásával újraszervezték az 1853-as érdekközösséget. Az apropó a helyi egyetem építkezése volt, tehát csakúgy, mint Sydney-ben, itt is a kőművesek vették át az események irányítását.

A megalakuló „unió” bejelentette, hogy a következő hónap (azaz április) 21. napjától nem hajlandóak többet dolgozni napi nyolc óránál. Hivatkozási alapként szerepelt többek között a nehezen viselhető ausztrál klíma, a dolgozók igénye a szellemi fejlődésre (illetve tanulásra), valamint a remény, hogy a felszabaduló idő segítségével jobb férjekké, apákká és állampolgárokká válhatnak.

Végül ígéretükhöz híven 1856. április 21-én a nyolcórás munkaidő letelte után a parlamenthez masíroztak a már említett James Stephens, valamint T. W. Vine és James Galloway vezetésével. Stephens így írt az eseményről: „Forró nap volt, kiváló alkalom, hogy felkérjem az embereket, hogy kövessenek, amibe bele is egyeztek, amikoris elindultam velük a parlamenthez.”

Sorsfordító nap volt ez a munkások számára. A helyi kormány beleegyezett, hogy a közmunkákon dolgozók fizetéscsökkenés nélkül áttérjenek a napi nyolcórás munkaidőre. Ennek apropóján 1856. május 12-én hétszáz ember felvonulásával tartottak általános ünnepségeket. 

Az összkép ennél természetesen jóval árnyaltabb volt. A nők, a gyerekek, illetve más szakterületeken dolgozó munkások továbbra is többet dolgoztak, legtöbbször kevesebb pénzért. Az építőiparban is csak 1858-tól vált általánosan elterjedtté a gyakorlat, de ez sem Ausztrália összes tagállamában.

A fejlett Victoria és Új-Dél-Wales államok messze megelőzték Ausztrália további régióit, ráadásul még ezekben az iparosodott régiókban is csak 1918-ban lett törvényileg bevezetve az általános, mindenkire kiterjedő nyolcórás munkarend. Egészen 1948-ig kellett várni, hogy a rendelkezés általános érvényű legyen egész Ausztráliában. 

Elvitathatatlan, hogy a 19. század közepén ez is jelentős eredménynek számított, amelyet az európai szakszervezetek csak irigykedve szemlélhettek többezer kilométer távlatából. 1951-ig az április 21-i győztes menetelés emlékére minden évben megrendezték a „nyolcórás” sétákat, megünnepelve ezzel a korszakban egyedülálló eredményt.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Hiába mutattak példát, kezdetben senki sem követte az ausztrálok nyolcórás munkarendjét

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra