Hét zsarnok kivégzése
2020. június 9. 11:39 Múlt-kor
Duce a benzinkút tetején lóg
„Az arca olyan volt, mint a viasz, a tekintete üveges, szinte már vak. Arcáról nem a félelmet, hanem a teljes kimerültséget olvastam le. Mussoliniban egy csepp akaraterő sem volt már, szellemileg halott volt” – mondta Urbano Lazzaro, az 52. Garibaldi Partizán Brigád egyik tagja, aki 1945 áprilisában felismerte Olaszország menekülő vezérét.
Amikor 1943 júliusában a szövetséges csapatok partra szálltak Szicíliában, a Ducét megfosztották hatalmától, börtönbe zárták.
A szövetséges németek egy elit alakulata azonban kiszabadította őt a rabságából. Ismét miniszterelnök lett, ám az ellene puccsot végrehajtó fasiszta vezetők kivégeztetésén, valamint emlékiratai írásán kívül másra nem maradt ereje.
A lelkileg és testileg is megtört Mussolini 1945 áprilisában, amikor a szövetségesek az utolsó észak-olaszországi német állásokat is áttörték, szeretője, Clara Petacci társaságában egy német konvojjal próbált meg Svájcba menekülni.
A tervek szerint onnan Spanyolországba repültek volna, ugyanis Clara bátyja Madridban szolgált konzulként.
Szerencsétlenségükre április 27-én a Comói-tó melletti Dongo közelében kommunista partizánokkal találkoztak, akik elfogták, és másnap – több, a Salói Köztársaság vezetésében részt vevő tisztviselővel együtt – agyonlőtték őket.
Holttestüket a milánói Piazzale Loretón tették először a járdára fektetve közszemlére. Nem sokkal később tetemüket egy Esso benzinkút tetőszerkezetére akasztották fel fejjel lefelé. Maradványaikat leköpdösték, kővel dobálták és megcsonkították.