Hét történelmi rejtély, amelyre máig nincs magyarázat
2020. augusztus 4. 18:14 Múlt-kor
Hol töltötte utolsó perceit Amelia Earhart?
A repülés női úttörője gyermekek és felnőttek, nők és férfiak számára is példaképül szolgál a bátorság, az önbizalom és az újító szellem tekintetében is. Alakját felnagyítja rejtélyes és tragikus végzete: több, mint 80 év után sem tudni szinte semmi biztosat arról, miféle végzet érte őt és navigátorát, Fred Noonant. Vajon életüket vesztették 1937. július 2-án, vagy tovább éltek valahol, és ha igen, meddig?
A páros a Föld körberepülése közben érkezett útja leghosszabb és legveszélyesebb szakaszához, melynek során Új-Guineáról kellett a Csendes-óceán közepén fekvő apró Howland-szigetre repülniük. Éppen annyi üzemanyagot tudtak magukkal vinni, amennyi az úthoz elegendőnek számított, és a korabeli navigációs eszközök nem sok segítséget nyújthattak nekik a végtelen tengerből alig kiemelkedő földdarab megtalálásában.
Az Atlanti-óceán szóló átrepüléséért már világhírű női úttörőnek számító Earhart azt írta egyszer naplójába: „A repülés nem mindig feltétlenül sima ügy, de az élmény megéri ezt az árat.” Kevés repülőgép volt alkalmasabb az út megtételére, mint speciális építésű Lockheed 10–E Electrája: a tartalék üzemanyagtartályokkal, kezdetleges robotpilótával és más extrákkal felszerelt repülőgép az út nagy részét fennakadások nélkül tette meg.
Earhart és Noonan egy hónapon belül teljesítette az út háromnegyedét, és már csak a Csendes-óceánon való átkelés volt hátra ahhoz, hogy a pilótanő a levegő királynőjeként ünnepelhesse közelgő negyvenedik születésnapját. Július 2-án leadott utolsó rádióüzenetében Earhart olyan koordinátákat adott meg, amelyek szerint eltévesztették a Howland-szigetet, utolsó szava a „várj” volt.
Az amerikai haditengerészet hajói két héten át fésülték át a szóba jöhető tengerszakaszt, azonban semmiféle nyomát nem találták meg az Electrának. A hivatalos, és legszélesebb körben elfogadott változat szerint Earhart és Noonan a tengerbe zuhantak – legkésőbb akkor, amikor elfogyott az üzemanyaguk –, és vagy az ütközésben vesztették életüket, vagy a vízbe fulladtak.
Sokan nem nyugodtak be azonban az elmúlt évtizedek során ebbe a narratívába. 1940-ben 13 emberi csontot – köztük egy koponyát – találtak a ma Kiribatihoz tartozó Nikumaroro szigetén, amely akkoriban lakatlan volt. A korallatoll több, mint 600 kilométerre található a Howland-szigettől.
A tragikus kép, mely szerint Earhart kényszerleszállást hajtott végre a mindentől távoli szigeten, majd az elemek vagy az éhség áldozatává vált, azonban valószínűleg hamis: a csontok az orvosi vizsgálat szerint egy „izmos, európai férfihoz” tartoztak, akinek testmagassága elmaradt mind Earhartétól, mind Noonanétól.
1991-ben egy repülőgéptest darabjai kerültek elő a szigeten, azonban ez könnyen tartozhat szinte bármilyen második világháborús roncshoz is – magából az alumíniumból nem lehet megállapítani, hogy 1937-ben, vagy néhány évvel később került oda. A felfedezés mindazonáltal elegendő volt ahhoz, hogy újra felkeltse a közvélemény érdeklődését a rejtély iránt.
A TIGHAR nevű amerikai keresőcsapat azóta rendszeres expedíciókat indít a távoli szigetre, és azt is állítja, 57 különböző, innen származó rádiójelet is fogtak a világ különböző pontjain az Earhart eltűnését követő hetekben. 2017-ben keresőkutyákkal vizsgálták át a szigetet, és bár a kutyák egy fánál emberi maradványok jelenlétét jelezték, a kutatók nem találtak semmit.
Legutóbb 2019 őszén végzett Nikumarorón csúcstechnikával megtámogatott nagyszabású keresést Robert Ballard, a Titanic roncsának világhírű megtalálója, azonban végül ő is üres kézzel távozott.
Mi történt tehát Amelia Earharttal és Fred Noonannal? Biztos válasz továbbra sincsen, és hacsak valamilyen véletlen folytán nem bukkan elő újabb nyom, ez valószínűleg így is marad.