Hét rendkívüli dolog, amelyet egyes középkori hercegnők megtehettek
2019. április 5. 13:05 Múlt-kor
A szerencsejátékos hercegnő
1306 nyarán Woodstocki Mária apja anyagi támogatásával zarándoklatra indult a walsinghami Mária-szentélyhez. Habár a hercegnő apáca volt – szokatlanul fiatalon, már hatévesen magára öltötte a fátylat az amesburyi kolostorban –, ez nem valamiféle aszketikus, elmélkedő zarándokút volt. Az egy hónap során, amit úton töltöttek Amesburyből Walsinghambe és vissza, Máriát és női utastársait trubadúrtársulatok szórakoztatták, és pazar lakomákat ettek számos vadfogással, sülttel és sok hallal. Egy hónap alatt összességében több pénzt költöttek el, mint amennyi egy lovag háztartásának egész éves fenntartására is elég volt.
A király bőkezűsége ellenére az egy hónap alatt Máriának háromszor kellett követet küldenie édesapjához, és mindhárom alkalommal nagy összegű készpénzt kért. Az apácaként élő Mária igencsak szerette az aranyat – csillagászati adósságokat halmozott fel a londoni ékszerészeknél –, legnagyobb szenvedélye azonban a szerencsejáték volt, amelyen rendszeresen óriási összegeket veszített. A középkori arisztokrácia körében szokás volt az ügyességi játékokra is fogadni (mint például sakkjátszmákra), de tisztán szerencsealapúakra is, mint a kockajáték. Sokan, hasonlóan Máriához, gondokba ütköztek a nagy tartozások megfizetésében, kevesen mondhatták el azonban, hogy a kincstár előbb vagy utóbb rendezi őket. Máriának nagy szerencséje volt abban, hogy édesapja minden alkalommal örömmel fedezte veszteségeit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
