Hét rendkívüli dolog, amelyet egyes középkori hercegnők megtehettek
2019. április 5. 13:05 Múlt-kor
Író és olvasó hercegnők
A 14. század elején Woodstocki Mária, Eduárd negyedik lánya elrendelte egy édesapja uralkodását összefoglaló mű elkészítését. A mű a francia nyelv általa is beszélt anglonormand dialektusában íródott, ami arra utal, hogy ő maga kívánta olvasni. Az írás Mária életét érintő részei szinte önéletrajzi hatásúak.
Mária nem volt egyedül az olvasás szeretetében. Habár az „írástudás” a korban azt jelentette, hogy valaki folyékonyan tud írni és olvasni latinul – a papságon, kevés apácán, és a világi férfiak és nők elenyésző hányadán kívül ez keveseknek adatott meg –, Máriát és testvéreit mind megtanította olvasni igen tanult édesanyjuk, Kasztíliai Eleonóra. Latin tudásuk elegendő volt ahhoz, hogy a legfőbb imákat el tudják mondani, mivel a betűk kiejtését kimondottan erre a célra készült cambridge-i könyvekből gyakorolták. Jól ismerték azonban az anglonormand románcokat, históriákat, és vallásos műveket, amelyeket gyakorta olvastak együtt más nőkkel kis csoportokban.
Az olvasni tudó hercegnőnél is ritkább volt az, aki vetni is tudta a betűket a középkori írnokok bonyolult és körülményes írásmódjával. Lehetséges, hogy a hercegnők ebben sem voltak képzetlenek – az udvari számadásokban több éven át feltűnik az írótáblák vásárlása, ami arra utal, hogy Mária legidősebb testvére, Eleonóra még késő kamaszkorában is gyakorolta az írást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
