Hét király, aki gyermekként került a trónra
2020. június 23. 08:35 Kulcsár Ádám
A rettegett utódölő
A legenda szerint III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem fiának, Ivánnak már a születését is baljós előjelek kísérték: két foggal jött a világra. Apja halála után a kis Iván névleg már hároméves korában az ortodox állam vezetője lett.
Nyolcéves volt, amikor édesanyja is meghalt, innentől kezdve pedig az orosz nemesek, a bojárok vették kézbe a fejedelemség irányítását. 17 éves korában azonban megelégelte helyzetét, és – az orosz történelemben elsőként – cárrá koronáztatta magát.
Iván uralkodása kezdetén államigazgatási reformok sorát vitte véghez. Az egyre szaporodó külpolitikai kudarcokat, majd felesége, Anasztázia 1560-ban bekövetkező halálát követően azonban teljesen elveszítette önkontrollját. Meggyőződésévé vált, hogy a gyerekkora óta gyűlölt bojárok mérgezték meg az asszonyt, és paranoiája következtében már mindenhol bojár-összeesküvést látott.
A vérengzései miatt a „Groznij” (jelentése az elterjedt fordítás szerint: Rettegett, ám valójában: Rettenetes) jelzőt már életében elnyerő uralkodó a kínzást éppoly szórakozásnak tartotta, mint a vadászatot vagy a testi gyönyört.
Az ellenségeivel való leszámolás jegyében két részre, az általa uralt opricsnyinára és a bojárok hatáskörébe tartozó zemscsinára osztotta fel az országot. 5-6 ezer főből álló, félelmetes testőrgárdája rendszeresen rettegésben tartotta a zemscsina lakosságát.
Az 1567 és 1570 közötti ún. „tömeges terror” idején már senki sem érezhette magát biztonságban. 1570 januárjában az opricsnyikok (a testőrei) a bűnös kereskedőváros, Novgorod több ezer lakóját vágták le, herélték ki vagy éppen sütötték meg.
A paranoiára, dühkitörésekre hajlamos cár élete végén már a családját sem kímélte. 1581 novemberében előbb menyét ütötte meg úgy, hogy az asszony elvetélt, majd az ezt követő vita során az eszét vesztő cár többször fejbe vágta Iván nevű, legidősebb fiát, aki napokkal később belehalt sérüléseibe.
Fia holtteste mellől az egyre csak zokogó cár nem volt hajlandó elmozdulni. A Moszkvába tartó gyászmenetet gyalog kísérte, a temetési szertartás alatt pedig újra és újra a koporsóba verte a fejét. A következő éjjeleken alva járva „kísértette” a palotát, nappal pedig gyakran ordított tehetetlen dühében. Később, hogy fájdalmát enyhítse, néhány hadvezért kivégeztetett, ám már soha többé nem nyerte vissza régi önmagát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
