Hét híres magyar sors, amelyet a trianoni béke alakított
2020. június 4. 13:59 Múlt-kor
Dsida Jenő (1907-1938)
A tragikusan korán elhunyt költő 1907-ben született Szatmárnémetiben, édesapja mérnökkari tiszt volt, édesanyja beregszászi birtokos család sarja (a költő 1923-ig a Binder családnevet viselte).
Dsida Jenő
A család 1910-ben a fővárosba költözött, azonban a világháború számos változást hozott: az édesanya a két gyermekkel 1914-ben Beregszászra ment, miután az édesapa orosz fogságba esett.
Hazatérését követően helyezték át Szatmárnémetibe, itt érte a családot a költő gyermekkorának meghatározó emléke, az 1918-as román megszállás.
Dsida gyermekkorától költőnek készült, felfedezője a szintén erdélyi „nagy mesemondó”, Benedek Elek volt. Benedek lapjában, a Cimborában jelentek meg írásai 1923 és 1927 között, 1925-től a kolozsvári egyetemen tanult, de nem fejezte be tanulmányait.
Szerkesztette a Pásztortűz című erdélyi irodalmi lapot, és Áprily Lajoshoz hasonlóan tagja volt a Kemény Zsigmond társaságnak, részt vett a marosvécsi találkozókon. Versei miatt gyakran összetűzésbe került a román hatóságokkal.
A költő középiskolás kora óta szívbillentyű-elégtelenségben szenvedett, amely egy súlyos skarlátmegbetegedés szövődménye lehetett. 1938-ban egy meghűlést követően hónapokig ágyhoz volt kötve a kolozsvári kórházban, ahol június 7-én elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
