Hét híres haldokló utolsó mondata a középkorból
2015. október 2. 08:24
Aki a zsoltárból idézett
A 11. század közepén a pápai diplomácia egyik legfontosabb szereplőjévé emelkedő, szegény sorból származó Hildebrandra (1015/1028-1085) nagy hatással volt a Cluny bencés kolostorban fiatalon eltöltött egy év, s az ott tapasztalt értékrend nyomán világossá vált számára, hogy az egyház sürgősen reformokra szorul. 1073. április 22-én, II. Sándor pápa halála után foglalhatta el VII. Gergely néven Szent Péter trónját, s egyházfőként radikális harcot indított az egyház elüzletiesedése, valamint a világi befolyás ellen.
A széles látókörű, energikus új egyházfő kemény kézzel látott neki a reformoknak. Már 1074-ben eltiltotta a szolgálattól a nős, illetve a tisztségüket anyagi javakkal megvásárolt papokat. Gergely legfontosabb céljának azt tekintette, hogy kivívja az egyház függetlenségét a világi hatalomtól, sőt érvényesítse a pápai felségjogot. Az 1075-ös lateráni zsinaton kiadott Dictatus papae kezdetű bullában félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a keresztény hierarchiában az összes uralkodó, így a császár is a pápa után következik.
A reformok nem voltak ínyére a fiatal IV. Henrik német királynak (csak később választották német-római császárrá), és ellenszegült a pápának, aki előbb kiátkozta, majd a szőrcsuhás Canossa-járása után megbocsátott neki, ám néhány hónappal később újból kiátkozta. A megerősödött királyt ez már nem hatotta meg, s ellenfelei legyőzése után ismét „elzarándokolt” Gergelyhez, ám ezúttal Rómába, s szőrcsuha helyett vaspáncélt viselt.
Gergely az Angyalvárba szorult vissza, ahonnan a normannok ugyan kiszabadították, de a felmentő, s mindvégig ellenségnek tekintett normann sereg dúlásai miatt nem maradhatott a lázongó városban. Salernóba menekült, s ott is halt meg 1085. május 25-én. Utolsó szavai a 44. zsoltárt idézték: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem az istentelenséget, ezért halok meg száműzetésben”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
