Hét furcsa karácsonyi hagyomány a Tudor-kori Angliából
2023. december 26. 10:05 Múlt-kor
Különleges karácsonyi szokásokból sehol nincs hiány, ahol az ünnepet megtartják – és ez az elmúlt korokra is igaz. A Tudor-kori Angliában a Mikulás sajátos formájától kezdve az angolszász karácsonyi ünnepekre napjainkban is jellemző elemekig számos ilyen szokás élt.
Karácsony előtt nem volt ünnepi a hangulat
A 16. századi Angliában a karácsony előtti 40 nap, azaz az advent a vezeklés ideje volt, melynek során a jó keresztények lélekben felkészültek Krisztus eljövetelére. A hívőknek bűnbánatot kellett tanúsítaniuk, és böjtölni – nem ehettek húst, tojást és sajtot. A lakomázás karácsony napján kezdődött, amire már a böjt alatt felkészültek ennivalóval. A lakoma így jóleső változás volt a több mint egy hónapos korlátozott étrend után.
A karácsony valóban 12 napig tartott, de volt, hogy ennél is tovább
Ahogy a Twelve Days of Christmas (Karácsony tizenkét napja) című dalban is szerepel, hagyományosan csaknem két hétig tartott az angolszász kultúrában a karácsonyi ünneplés – ma már ez szinte elképzelhetetlen az e kultúrkörhöz tartozó országokban is. A hagyomány a 9. századból ered, amikor Nagy Alfréd király törvénybe iktatta az egyházi lakomák megtartását. Azt parancsolta, hogy karácsony napja és az azt követő 12 nap is legyen ünnepnap (összesen 13 nap) – ez abból a hitből eredt, hogy a három napkeleti bölcs ennyit utazott, hogy láthassák az újszülött Jézust. E 12 nap során szabad embert tilos volt munkára fogni. A közrendűek igyekeztek kihasználni ezt az időt – amennyire tudták – a pihenésre, míg a nemesek dúskáltak a finom falatokban és más kellemes élményekben.
Nagy Alfréd
A karácsony a rémtörténetek ideje volt
A Tudorok idején már régi hagyomány volt, hogy szellemtörténeteket mesélnek egymásnak az emberek a tűz mellett a sötét téli estéken. Régóta élt az a hit, hogy az élők és a holtak világa közötti határ a téli napforduló idején, az év leghosszabb éjszakáján a legvékonyabb, ezért a holtak szellemei ilyenkor az élők között járhatnak. Ez természetesen csak fokozta a borzongást.
Téli ünnep a befagyott Temze jegén
A télapó egy kissé más formát öltött
A karácsonyt megtestesítő különleges személy – mint például a télapó vagy a kis Jézus – ebben a korban már bevett hagyomány volt az angolok körében. A régi szászok körében „Tél Király” vagy „Idő atya” képében köszöntötték a telet, míg az angol kultúrára szintén jelentős hatást gyakorló skandináv kultúrában maga Odin főisten (szász megfelelője: Woden) hozott ajándékokat (főként ételt) és sok szeretetet az emberek között julkor, azaz a karácsony korábbi, pogány változatakor (napjainkban a skandináv nyelveken a keresztény karácsony neve is „jul”, míg az angolban – ritkábban – az archaikusabb „Yule” névvel is illetik a keresztény ünnepet).
A 16. század nagyobb, tehetősebb háztartásaiban a 12 nap lakoma és mulatás felett a „Zűrzavar Ura” („Lord of Misrule”) uralkodott jelképesen. Volt, hogy egy külön szereplő, „Karácsony kapitány” vagy „Karácsony herceg” („Captain/Prince Christmas”) személyesen is biztosította, hogy mindenki eléggé jól érezze magát. A Tudor-kori népi színdarabokban gyakori karakter volt „Karácsony atya” („Father Christmas”), aki zöld ruhában, groteszk maszkban és parókában őrjöngött körbe a színpadon, egy nagy bunkósbottal a kezében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
