Hét fotó, amely megrázta a világot
2018. szeptember 6. 11:48 Múlt-kor
A fal két oldalán
A második világháborút követően a győztes hatalmak a vesztes németek fővárosát is megszállási övezetekre osztották. 1948-ra a francia, brit és amerikai zóna egyesült, s immáron Nyugat-Berlin szabad világa és a kommunista Kelet-Berlin állt szemben egymással, és bár bizonyos korlátozásokat mindkét oldalon bevezettek, az átjárás szabad maradt.
Az évek elteltével azonban a jólétet kínáló nyugat és a nyomorúságos körülményekkel teli kelet között egyre nagyobb szakadék keletkezett. Az NSZK egyre növekvő színvonala milliókat vonzott Németország szegényebb részéről, így másfél évtized alatt az NDK 17 millió polgárából 2,6 millióan döntöttek úgy, a szabad világot választják. Mivel félő volt, hogy a kommunista Németország gazdasága összeroppan – 1961 első felében már napi 1500-1900 kitelepülővel kellett számolniuk –, a kommunista vezetés elhatározta, ellehetetleníti a kivándorlás lehetőségét. 1961. augusztus 12-én Walter Ulbricht főtitkár aláírta a berlini fal építésére vonatkozó parancsot, amely „Kínai fal” hadművelet néven futott. Másnap 160 kilométer hosszú drótkerítést telepítettek Nyugat-Berlin köré, újabb két nap elteltével pedig megkezdődött a fal építése.
Az ideológiai vasfüggöny fizikai valóssággá vált, s egy 3,5 méter magas és 1 méter széles betonfalként testesült meg, amely a hidegháborúnak és a kommunista diktatúra embertelenségének jelképévé vált, családokat és barátokat szakítva szét. Az 1961. augusztus 26-án készült képen két anya látható, akik csak integetni tudnak gyermekeiknek és unokáiknak a frissen épült fal mögül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
