Hét csapnivaló uralkodó a történelemből
2020. július 24. 15:51 Múlt-kor
II. Lipót belga király (1865-1909)
II. Lipót meglehetősen különleges eset: nem a saját országában nyújtott uralkodói teljesítményével érdemelte ki e listán a helyét, hanem azzal az embertelen rendszerrel, amelyet az ettől teljesen különállóan, magánbirtokként kormányzott afrikai gyarmatán, az úgynevezett Kongói Szabadállamban (a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban).
A Kongói Szabadállam feladata névleg a helyi lakosság felvirágoztatása, és a helyiek körében gyakorolt rabszolgaság felszámolása volt, azonban Lipót (aki személyesen sosem látogatta meg birtokát) és intézői valóságos terrorállamot hoztak létre az elefántcsont, a Landolphia owariensis fából kinyerhető természetes gumialapanyag, illetve különböző ásványok kitermelése és a világpiacon való értékesítése érdekében.
Miközben a belga uralkodó példátlan mértékben meggazdagodott, a kongói őslakosokat a halál és a csonkítás folyamatos fenyegetésével dolgoztatták. A testcsonkítás – különösen a kézlevágás – általános gyakorlat volt a Kongói Szabadállamban, mind a szökni próbálókkal, mind a kvótákat nem teljesítőkkel, mind az engedetlenek családtagjaival szemben.
Mindemellett Lipót kongói rendőri-katonai ereje, az európai tisztekből és helyi katonákból álló Force Publique gyakorlatilag szabadon megölhető vadakként kezelte a lakosságot.
A kegyetlen gyilkosságok, az embertelen munkakörülmények, az utóbbiak miatt zabolátlanul terjedő betegségek és a kényszermunka által okozott egyéb törések miatt csökkenő születésszám a Kongó-medence lakosságának rendkívül nagy mértékű csökkenését okozták – a becslések 1 és 15 millió közé teszik ennek értékét.
A botrányt Roger Casement ír származású brit diplomata robbantotta ki 1904-es jelentésével, amelyben részletesen leírta Lipót intézőinek brutális gyakorlatát, amellyel a Kongói Szabadállamot kormányozták.
A belga uralkodó hosszú jogi csatározásba kezdett a tények nyilvánosságra hozatala ellen, azonban Casement oknyomozása keltette nemzetközi felháborodás végül arra kényszerítette, hogy lemondjon birtokáról – amelyet a vonakodó belga állam vett át saját gyarmatként 1908-ban. Az óriási ország (Algéria után a második legnagyobb a kontinensen) 1960-ban nyerte el függetlenségét.
Lipót nem sokkal birtoka elvesztése után, 1909-ben halt meg anélkül, hogy bármilyen módon felelősségre vonták volna a népirtással is felérő bűncselekményeiért. A Belgium által már ekkor hatalmas szégyenként megélt Kongó-ügy miatt temetési menetét az összegyűlt tömegek végig fújolták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
