Hátulról szúrhatták le a vétkező egyiptomi munkásokat

2015. október 14. 13:09

A férfiak nevei, valamint tetteik – amelyért a büntetésüket kapták – nem ismertek, a kutatók azonban megjegyezték, hogy hasonló sérülésekkel még könnyedén visszatérhettek dolgozni az építkezéseken vagy a bányákban dolgozó ókori egyiptomi munkások – olvasható a USA Today cikkében. Az amarnai köznép élete „tele volt nehézségekkel, a megfeszített munka mellett gyakran az elégtelen táplálkozás is nehezítette a mindennapokat” – magyarázta a tanulmány szerzője, a Dél-Illinois-i Egyetem kutatója, Gretchen Dabbs. „Tudjuk, hogy az élet ezen a helyen rendkívül megerőltető volt. Ez az újabb példa pontosan ezt támasztja alá” – tette hozzá a kutató.

Az Aton egyiptomi napisten tiszteletére mintegy 3300 évvel ezelőtt épített egykori főváros, Amarna (ókori nevén Ahat-Aton) építése különösen nagy fizikai igénybevételt jelentett a munkások számára. A hatalmas kőpalotákkal és kőtemplomokkal telezsúfolt várost az átfogó vallási-kulturális reformjai keresztülviteléről ismert Ehnaton (IV. Amenhotep) fáraó építtette fel mindössze néhány év alatt.

A munkások többsége – feltehetően a munkájuk során általuk cipelt nehéz terhek miatt – komoly ízületi betegségekben szenvedett. Sokan betegedtek meg skorbutban, valamint más, a kóros alultápláltsággal kapcsolatba hozható betegségekben. Dabbs és munkatársai emellett észrevették, hogy néhány emberi maradványon bevágás nyomai észlelhetők a lapockacsonton. Mivel a seb okozói hátulról támadtak, valószínűtlen, hogy az áldozatok csatában szerezték volna sérüléseiket, és a szakértők szerint a véletlen balesetek sem magyaráznák meg a vágásokat.

A sebek azonban alátámaszthatják az ókori írásos emlékekben az egyiptomi közemberek sanyarú sorsáról tudósító állításokat. Az egyik ilyen történet szerint egy tolvajt, aki egy alkalommal ellopott egy ökröt, száz korbácsütéssel büntették, emellett pedig ötször megsebezték. Egy királyi rendeletből tudjuk, hogy hasonló sorsa jutott két, építőmunkásokat irányító hivatalnok is, az egyiptomi adócsalókat pedig arccal a földre teperték, majd megverték őket, vagyis bántalmazóik ugyanúgy hátulról okoztak sérüléseket az áldozatnak, mint az amarnai temetőben fekvő férfiak esetén.

Brenda Baker, az Arizona Állami Egyetem Egyiptom-szakértő bioarcheológusa szerint a kutatók meggyőző bizonyítékokkal támasztották alá érvelésüket. Szerinte a szakértők magyarázata helytálló lehet, mivel az ókori Egyiptomban nem voltak a maihoz hasonló börtönök, ezért könnyen elképzelhető, hogy a nyilvános korbácsolás gyakran alkalmazott büntetési forma volt.

Joseph Manning, a Yale Egyetem történésze hozzátette: az egyiptomi törvénysértők olykor még ennél is keményebb büntetésre számíthattak. A sírrablókat halálra ítélték, a főbenjáró bűnök elkövetőit, mint például az adócsalóknak pedig olykor még a füleit és az orrát is levágták. Az ilyesfajta büntetési módok azonban kissé még ekkoriban is szokatlannak számítottak. Manning szerint további, más lelőhelyekről begyűjtött bizonyítékokra lenne szükség ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük: a Dabbs és csapata által feltárt módszert nem csak Amarnában alkalmazták.

Bár Dabbs úgy véli, nincs kizárva, hogy a szóban forgó büntetési módot csak a fővárosban alkalmazták, számos, Amarnán kívül talált ókori szöveg tanúskodik azonban a testi fenyítésről. A szakértő reméli, hogy más kutatók is meg fogják vizsgálni az általuk feltárt emberi maradványok lapockacsontját, amelyet a régészek általában figyelmen kívül hagynak elemzéseik során.