Hat őrült uralkodó
2014. november 11. 14:20
A szadista Caligula
Az Augustust követő második római császár, Caligula úgy vonult be a történelembe, mint egy szadista, különc, őrült megalomániás: annyira nem volt épelméjű, hogy a lovának ajándékozta palotáját a szolgák kíséretével együtt, de tervei voltak arra is, hogy a szeretett paripa megkapja a császár utáni legmagasabb tisztséget is, s consul lesz. A kutatók szerint valójában az állattal való kivételes bánásmód érdes társadalmi gúny volt a császár részéről: Caligula azt akarta ezzel bemutatni, hogy a lova ugyanannyira megérdemli a luxust, mint a buta, együgyű római arisztokraták.
A császár uralkodása kezdetén még mint közkedvelt uralkodó jelent meg, s kompromisszumokra törekedett az első hónapokban. A népszerű magisztrátusi választási rendszert újra bevezette, miközben nagylelkű pénzbeli segélyeket osztogattak parancsára Róma szegényeinek és a katonáknak. Első nagy, a szenátushoz intézett beszédében elítélte elődje népszerűtlen intézkedéseit, s ígéretet tett a jobb kormányzásra. A ravasz szenátorok megígértették vele, hogy a beszédet évente meg kell ismételnie.
Mindezek ellenére Caligula megítélésekor a kegyetlenkedésekre, a túlzásokra (legfőképpen Suetonius munkássága nyomán, aki egy évszázaddal később írta meg a császár klasszikus életrajzát) és a klinikai elmebajra gondolunk, amit kiszámíthatatlan rohamok, szorongás, álmatlanság és hallucinációk kísértek. Hosszasan lehetne sorolni a példákat, amikor azt állította magáról, hogy isten, s gyakran tart négyszemközti megbeszéléseket Jupiterrel, illetve az éjjeleket a Hold istennőjével tölti.
Legendás volt pazarló életmódja és szeszélyes szadizmusa. Suetonius szerint egy apát egyszer arra kényszerített, hogy végignézze saját fia kivégzését, majd meghívta magához egy ebédre. A szarvasmarha értékének emelkedésekor a börtönlakókkal kezdte etetni vadállatait. Egy alkalommal, amikor felgyógyult betegségéből, ragaszkodott ahhoz, hogy egy lojális híve, aki fogadalmat tett az isteneknek, miszerint saját életét ajánlja fel, ha a császár túléli a kórt, tartsa be ígéretét, s ölje meg magát.