Harminc év után láthatók újra Magyarországon a híres kárpátaljai festő művei

2017. március 22. 11:08 MTI

"A Máramarosszigeten 1912-ben született művész élete önmagában is rendkívüli, ugyanakkor magában hordozza a kárpátaljai magyarság sokszor abszurd, de mindig nehéz sorsát" - hangsúlyozta Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a kiállítás csütörtöki megnyitóján. Glück Gábor életét felidézve elmondta: a román és a szovjet hadsereg katonája is volt. Dolgozott munkás zászlóaljakban és építkezéseken. Budapesti műbútorasztalos-tanulóként figyelt fel rá Szőnyi István, akinek ajánlására esti tanfolyamon Magyar Mannheimer Gusztáv és Vesztróczy Manó tanítványa volt.

Élt Kisinyovban, majd Ungváron telepedett le. Magyar-zsidó származása a rejtőzködő antiszemita szovjet művelődéspolitikában nem jelentett előnyt, de 1958 elhozta számára az áttörést, ugyanis abban az évben a brüsszeli világkiállításon a Favágók című festményével ezüstérmet nyert, világhírt szerezve a kárpátaljai festőművészetnek. A Kárpátaljai Festőiskola egyedi, színes és kiemelkedő közösség, amelynek elismertsége túlterjed a régió határain - mondta Szász Jenő. 

Vida László ungvári magyar konzul emlékeztetett arra, hogy Budapesten utoljára 30 évvel ezelőtt nyílt kiállítása Glück Gábornak. Kiemelte, hogy 1958-ban a brüsszeli világkiállításon az egész világ megismerhette művészetét. Monumentális, ezüstéremmel jutalmazott Favágók című munkáját két éven keresztül készítette - mondta, hozzátéve, hogy Glück Gábor művészetét csak később ismerték el: 1963-ban 51 évesen kapta meg az érdemes művész címet. A konzul emlékeztetett, hogy a festőművész születésének 105. évfordulója tiszteletére februárban jubileumi emlékkiállítás nyílt Ungváron a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban.

Erfán Ferenc, a Boksay József Szépművészeti Megyei Múzeum igazgatója elmondta: Glück Gábor szerény és tehetséges ember volt. Művein az ízlés, tudás, munkaszeretet és alázat mind kézzel fogható. Sárba Katalin galériavezető a megnyitón megosztotta Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának gondolatait. Eszerint Glück Gábor munkássága stilisztikailag három periódusra osztható. Az 1947-ig tartó korai időszakára jellemző a visszafogott, barnás, pasztell színekkel megoldott figurális kompozíciók, tájképek és csendéletek csoportja. A képek hangulatának többsége nyomasztó.

1947-től 1965-ig terjed a posztimpresszionista korszak, amelyet dinamikus kompozíció, harsány színek merész használata és realisztikus formák jellemzenek. "Leginkább ebben a korszakban érezte elemében magát a festő" - idézte Kopriva Attila gondolatait a galériavezető, hozzátéve, hogy a kárpátaljai tájakat és portrékat ábrázoló munkáit a helyszínen, szabad ég alatt készítette. Tematikus képein a parasztok, munkások mindennapi életét örökítette meg. Harmadik korszakában a dekorativitás és az egymást kiegészítő színfoltok dominálnak. Sárba Katalin beszélt arról is, hogy Glück grafikai munkái ugyanolyan kifejezőek, mint festményei. Rajzain a vonal és a folt arányos kezelése megmutatja a művész magas intelligenciáját - mondta.