Halálos párbajok sorozatával bizonyította képességeit Japán leghíresebb szamurája
2019. november 12. 18:44 Múlt-kor
A legnehezebb ellenfél
Szaszaki Kódzsiró a Kjúsú szigetének északi részén található Kokura kikötővárost uraló Hoszokava-klán kardforgatómestere volt, és széles körben ismert volt cubame gaesi, azaz „forduló fecske vágás” nevű technikájáról, melynek nevét a mai cselgáncsban is őrzi egy technika.
Híres vágását szokatlanul hosszú, Monohosizao, azaz „Szárítórúd” nevű kardjával hajtotta végre. Muszasihoz hasonlóan a Ganrjú („Nagy Szikla stílus”) gyakorlójaként ismert Szaszakiról is az a hír járta, hogy soha egyetlen párbajt sem veszített el.
Muszasi édesapja egy volt tanítványa (aki ekkor Kokurában volt hivatalnok) közvetítésével hívta párbajra Szaszakit, aki elfogadta a kihívást, és 1612. április 13-ának reggelét jelölték ki a küzdelem időpontjaként.
Helyszínül a Funadzsima (mai nevén – Szaszaki tiszteletére – Ganrjú-dzsima) nevű apró szigetet választották, amely Honsú és Kjúsú között található a tengeren.
Muszasi a megegyezést követően elhagyta a Hoszokavák területét. Míg eleinte sokan azt gondolták, inába szállt a bátorság, Muszasi valójában pszichológiai hadviselést folytatott.
Mint leghíresebb művében, az Öt elem könyvében (Gó rin no só, más értelmezésben az Öt gyűrű könyve vagy Öt kör könyve) írta: „Sok dolog szétzilálhatja az ellenfelet. Az első a veszély, a második az erőtlenség, a harmadik a meglepetés. Ezt jól értsd meg.”
Muszasi nem csupán a kardforgatás mestere volt, de a stratégiáé is. A párbaj reggelén későn kelt fel, megmosakodott, és megreggelizett bármiféle sietség nélkül. Igen későn szállt be egy csónakba, amellyel kivitette magát a kicsiny szigetre.
A legenda szerint a csónak tartalékevezőjéből faragta útközben a fegyvert, amelyet aztán a párbajban használt: egy bokkent, amely éppen egy kevéssel volt csupán hosszabb Szaszaki híres „Szárítórudjánál”.