Ha szükséges, az arab is árja – Hitler legelkötelezettebb muzulmán támogatója
2017. december 20. 13:35 Paul Skates
„[…] kötelességetek megvédeni életeteket, ami csak a zsidók kiirtásával lehetséges. Ez a legjobb lehetőség arra, hogy megszabaduljatok ettől a mocskos fajtól, amely megsérti jogaitokat, és szerencsétlenséget, valamint pusztítást hoz országaitokra. Öljétek meg a zsidókat, égessétek el tulajdonaikat, romboljátok le üzleteiket, irtsátok ki a brit imperializmus fő támogatóit.”
Bármennyire is meglepő, az idézet nem valamelyik véresszájú náci vezető szájából hangzott el. A nem túl barátságos sorok a Ryan Gosling-hasonmásverseny biztos befutójához, a Joseph Goebbelset is lenyűgöző Hadzs Amin al-Huszeini nevéhez fűződnek, aki a két világháború között jeruzsálemi főmuftiként harcolt a zsidók palesztinai letelepedése ellen, 1941-től pedig a náci propagandát szolgálva rádióüzenetek százaiban szólította fel a muszlim tömegeket a zsidóság elleni harcra. A palesztinai arab nacionalista vezető a második világháború után elkerülte a felelősségre vonást, miközben népszerűsége az arabok körében töretlen maradt, élete hátralévő majd három évtizedét pedig nyugodt körülmények között élhette le.
Hadzs Amin al-Huszeini 1897-ben született Jeruzsálemben. Édesapja, Tahir al-Huszeini, az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb földbirtokos palesztinai klán feje az anticionizmus egyik legkorábbi képviselőjeként vált ismertté.
Az ifjú al-Huszeini az első világháborúban tisztként szolgált a török hadseregben, ám hamarosan Palesztina oszmán uralom alól való felszabadítása és a brit uralom hívévé vált. Lelkesedése azonban nem sokáig tartott. 1920 áprilisában egy – az iszlám által is tisztelt próféta – Mózes sírhelyéhez tartó zarándoklat a brit megszállók és a cionisták elleni tüntetéssé változott, az események pedig hamarosan zsidóellenes zavargásokba torkolltak. A több halálos áldozatot követelő utcai megmozdulások vezetője al-Huszeini volt, aki a felelősségre vonás elől Szíriába szökött. Távollétében ítélték tíz év kényszermunkára.
A britek azonban hamar megbocsátottak az ifjú nacionalistának. Palesztina első brit polgári főkormányzója, a neves cionista hírében álló Sir Herbert Samuel arra törekedett, hogy a zsidók mellett az arabokkal is elfogadtassa magát, és ennek érdekében – nyilvánvaló elfogultságán felülemelkedve – igyekezett egyenlő bánásmódban részesíteni mindkét oldalt. Ennek jegyében al-Huszeini 1921-ben elfoglalhatta az egyik legtekintélyesebb muszlim vallási vezető posztját: Jeruzsálem életfogytiglani főmuftijává nevezték ki.
Paul Skates teljes cikkét keresse a Múlt-kor 2017. téli számában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
