Gyerekeknek is példaként szolgált a hűségéről ismert akita

2024. február 13. 09:50 Múlt-kor

A tragédia akkor következett be, mikor a professzor hirtelen gyorsasággal elhunyt, a megzavart kutya pedig még majdnem 10 éven keresztül folytatta várakozását a vasútállomáson. Hacsikót az sem tántorította el mindennapi rutinjától, ha az állomás dolgozóinak ellenállásába ütközött.

Az évek során a kutya megrendíthetetlen lojalitása meglágyította az állomás vezetőségét, ezzel Hacsikó pedig nemzetközi szenzáció és a lojalitás szimbóluma lett.

A hűséges akita egy ismeretlen családnál még gazdája halála előtt

A fehér akita 1923. november 10-án született egy tenyészfarmon. Gazdája, Ueno Hideszaburó a Tokiói Egyetem agrárgazdasággal foglalkozó professzora éppen egy fajtiszta japán kutyára vágyott. Egy Akita városában dolgozó figyelmes diákja szerezte meg végül a kutyát Uenónak.

Az akita-inu kutyák híresek méretes testükről, békés természetükről és puha szőrükről, Hacsikó története után viszont a lojalitásukról szóló hírek járták be a világot. Az 1630-as években a matagi vadászkutyák és helyi fajták keresztezésével kitenyésztett akitákat elsősorban közelharcra szánták.

1924. januárjában a mindössze ötven napos kölyökkutya húsz órás vonatútra indult jövőbeli gazdájához. Az út során a fagy elenni védekezés céljából rizseszsákban tette meg a nagy utat a Sibuja vonatállomásig.

A gyermektelen professzor szeretetét azonnal élvezni kezdhette a kölyökkutya, csatlakozhatott gazdája étkezéseihez és rendszeres vendég volt az ágy alatt. A Hacsi név onnan származik, hogy a kutya lábai a 八 karaktert formázták, melynek jelentése „nyolc” és kiejtése pedig „hacsi”.

Ueno minden nap hasonló szokás szerint Hacsikóval indult el az egyetemre. Reggelente a páros elsétált a Sibuja vonatállomásig, ahonnan a professzor munkába indult. Az egyetemi teendői után, minden nap pontosan délután három órára tért vissza Ueno az állomásra, ahol Hacsikó hazasétára készen várta szeretett gazdáját.

Ez a rutin egészen 1925. május 21-ig tartott, amikor is Ueno nem érkezett haza. A professzor agyvérzést szenvedett egyik előadása közben, soha nem tért már vissza a vasútállomásra.

A mindennapos szokás megszakadásának ellenére Hacsikó másnap is visszatért, remélve, hogy gazdája aznap hazatér. Persze a professzor sosem tért vissza, de a hűséges akitában továbbra is élt a remény, minden nap beszökött a Sibuja állomásra, és pontban délután háromkor várta Uenót. Minden reggel és este 9 év, 9 hónap és 15 napon át Hacsikó megszokott helyén várta gazdáját.

Hogyan vált Hacsikó története nemzeti szenzációvá?

Kezdetben a vasútállomás dolgozói egyáltalán nem voltak barátságosak Hacsikóval, de hűsége idővel őket is megnyerte. Jutalomfalatokkal kedveskedtek az elhivatott kutyának, és alkalomadtán társaságot biztosítottak neki.

Hacsikó a Sibuja állomás dolgozóival 1933-ban

Ahogy a napok hetekké, a hónapok pedig évekké váltak Hacsikó továbbra is minden nap feltűnt az állomáson. Komoly hatással volt a helyi lakosságra, egyfajta ikonná vált a Sibujában élő közösségben. Végül Ueno professzor egyik korábbi diákja és az akita kutyafajta specialistája, Szaitó Hirokicsi karolta fel Hacsikó történetét.

Szaitó is a vasútállomáson figyelt fel a kutyára, majd követte őt hazaúton, Ueno korábbi kertészéhez, Kobajasi Kózaburóhoz. Ezek után itt göngyölítette fel Hacsikó élettörténetét. Több cikket is szentelt a kutya rendíthetetlen hűségének, de az 1932-ben, az Aszahi Sinbun újságban megjelent írása helyezte Hacsikót igazi reflektorfénybe.

A gazdája emlékéhez való ragaszkodása lenyűgözte a japán lakosságot, a családi hűség példaképévé vált Hacsikó. A tanárok és a szülők gyakran állították a kutya történetét példaként a gyerekek elé.

Hacsikó 1935. március 8-án hunyt el, Sibuja egyik utcáján találták meg holtan a 11 éves állatot. Halála után hamvait egykori gazdája mellett helyezték el, a tokiói Aojama temetőben. Rengetegen, fiatalok és idősek egyaránt lerótták tiszteletüket Hacsikó hamvai előtt.

A hűséges akita emléke mai napig erősen él Japánban. Több szobrot is szenteltek Hacsikónak, Tokióban, a Természettudományi Múzeumban mai napig látható Hacsikó testének kitömött másolata.