Furfangos hadigépeivel az ellenség tiszteletét is kivívta Arkhimédész
2021. április 24. 13:36 Forisek Péter
Ellenség a kapuknál
Abban az időben II. Hierón volt Szürakuszai zsarnoka, aki uralkodása kezdetén egyértelműen a rómaiak pártján állt az évszázados ellenséggel, a karthágóiakkal szemben. Az i. e. 241-ben befejeződött első pun háború látszólag kedvező véget ért a görögök számára. A pun hadsereg feladta a szigetet, nem sokkal később pedig Szardínia és Korzika szigetét is, a tengerek feletti ellenőrzést a római hadiflotta vette át.
A görög gyarmatvárosok megtarthatták államformájukat és törvényeiket, de a rómaiak egy kormányzót neveztek ki föléjük, aki korlátozta önállóságukat. Bár Hierónnak megfelelt, a város polgárainak nem tetszett ez a helyzet. Miután Hannibál i. e. 216-ban Cannaenál hatalmas győzelmet aratott a rómaiak felett, úgy vélték, hogy az addig mindig győztes birodalom megroppant, ezért fellázadtak, és nyíltan a pun hadvezér oldalára álltak.
A második pun háborúban ezzel egy újabb hadszíntér nyílt meg Szicíliában, Hispánia és Itália mellett, ahová a rómaiak azonnal sereget küldtek, hiszen a sziget stratégiai fontosságú volt már akkor is a földközi-tengeri hajózásban, és elvesztésével a Karthágó városában állomásozó pun hadiflotta átvette volna az uralmat, ezzel pedig utánpótlást szállíthatott volna a Dél-Itáliában háborúzó Hannibálnak.
Claudius Marcellus consul i. e. 214-ben érkezett a szigetre, hogy leverje a görög felkelést, egy légióval, vagyis közel 6 ezer katonával és hatvan darab öt evezősoros gályával (ezeken 70–120 katona teljesített szolgálatot, ami újabb 5–7 ezer harcost jelentett, illetve kb. 25 000 evezőst).
A hatalmas túlerő miatt a görögök a városaikba zárkóztak. Marcellus előbb Szürakuszai egyik szövetségesét, Leontinoit foglalta el, lakóinak megkegyelmezett, de a várost védő római dezertőröket kivégeztette, majd a szárazföld és a tenger felől ostromgyűrűbe zárták Szürakuszait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
