Fűleves és cukrozott föld - a leningrádi ostrom 900 napja
2015. június 19. 08:18
Gyermekeinek adta férje levágott lábát
Hogy elkerüljék az éhenhalást, a magas rangú tisztek és pártfunkcionáriusok néhány szem krumpliért vagy akár egy zsák lisztért cserébe értéktárgyaik eladására kényszerültek. Egy nyúlszőr női kabát 16 kg burgonyát, egy zsebóra 1,5 kg kenyeret ért. Ha valaki desszertre vágyott, az árusok az ún. Badajev-földet ajánlottak, amely a korábban már említett lebombázott Badajev-raktárak pincéjéből felkapargatott, megolvadt cukorral kevert sarat jelentette. Mások fűből készült süteményt árultak. A fű lett az egyik legfontosabb élelmiszer-alapanyag: leves-, valamint kenyérkészítésre is felhasználták. A leningrádiak a bőröket, sőt, gyakran még a tapétaragasztót is kifőzték.
Hogy a borzalmas körülmények ellenére mégsem veszett oda az egész város, az „élet útjának” köszönhető. A Leningrádot és a szovjet hátországot összekötő egyetlen kapocs ugyanis a befagyott Ladoga-tó maradt. Bár a heves német bombázások következtében több szállítóhajó is elsüllyedt, a tavon szállított élelmiszer sokak számára életmentőnek bizonyult. Az első gépkocsioszlop november 19-én indult meg az „élet útján”. A jégúton a blokád végéig összesen 360 ezer tonna rakomány érkezett a városba, amelynek mintegy 75 %-a élelmiszer volt. Emellett több mint 500 ezer civil és 35 ezer katona menekült el, és számos ipari felszerelés, valamint műtárgy került ki a Ladoga-tavon a városból.
Egy német egység bevetésre készül Leningrád északi részén
Az „élet útján” szállított rakomány persze nem menthette meg minden leningrádi életét. Oroszország egykori csillogó fővárosa az éhség, a nyomor és az életben maradási kényszer által felszínre törő barbár ösztönök „fellegvára” lett. A leningrádi lóállomány drámai mértékben megcsappant, és a galambok, valamint a sirályok is eltűntek a közterekről. Többségük fazékban végezte, csakúgy, mint a kutyák és a macskák. A házi kedvencekből a túlélést biztosító eledel lett. Felütötte a fejét a kannibalizmus. A feketepiacon megjelent az emberhús. Az éhség olykor egészen elképzelhetetlen tettekre sarkallta a lakosokat. Egy nő például haldokló férje lábából vágott le darabokat, hogy gyerekeinek és saját magának legyen mit ennie. Az NKVD aktái több mint 2000, a blokád alatt kannibalizmus miatt lecsukott személyről számolnak be.
Szerte a városban halottak hevertek. A bevezetőben már idézett, a későbbiekben az USA-ba vándorolt Jelene Skrjabina a következőképpen számolt be a látványról: „Amikor reggel kilépsz a lakásod ajtaján, holttestekbe botlasz. Mindenhol ott vannak: az utcákon, az udvarokon. (…) Senki sem szállítja el őket.” A temetőkben és azok környékén újságpapírba csomagolták a holttesteket, mivel koporsót szerezni szinte lehetetlen volt. Előfordult, hogy robbantással alakították ki a tömegsírokat befagyott földben. Az éhező lakosok pedig gyakran eldugták a holttesteket, hogy élelmiszerjegyüket továbbra is felhasználhassák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
