Függőleges harcmezőn bizonyította rátermettségét Amerika „legcivilebb” katonai alakulata
2021. augusztus 29. 16:42 Múlt-kor
Kegyetlen kiképzés és baljós kezdetek
A hadosztály hamar kinőtte Fort Lewist, és új helyszín után kellett néznie. Ez lett a coloradói Camp Hale, ahol 1944 novemberében végül napjainkban is használt elnevezését is megkapta a 10. hegyi hadosztály.
Itt kerültek felszínre a több mint 500 professzionális európai önkéntes és a tiszti állomány közötti súlyos ellentétek: miközben a síelők a kiképzés egyszerűsítésére és módszertanának javítására tettek javaslatokat, a tisztek úgy gondolták, ezzel fittyet hánynak a katonai hierarchiára.
Egy bosszúból különösen kegyetlenre tervezett hegyvidéki gyakorlat során – amelyet utólag Napóleon Moszkva alóli visszavonulásához hasonlítottak – két héten keresztül fagypont alatti hőmérsékletben, erőltetett menetben kellett haladniuk a katonáknak – a résztvevők mintegy negyede szenvedett el súlyos fagyási sérüléseket, illetve szélsőséges kimerültséget. A konfliktus végeredménye az lett, hogy McNair tábornok leváltotta Camp Hale parancsnokát.
A hadosztály első bevetése 1943 nyarán az Alaszka partjai mellett található Aleut-szigeteken történt. Ezek közül kettőt, Attut és Kiskát megszállták a japánok még 1942-ben. A távoli és stratégiailag nem túl jelentős vidékre igen lassan érkezett csupán az amerikai válasz, és az elsőként bevetett gyalogos egységek ugyan visszafoglalták Attu szigetét, de nagy veszteségeket szenvedtek a sarkvidéki viszonyok között.
Ezután megszületett a döntés a 10. hegyi hadosztály bevetéséről, azonban a japánok időközben csendesen elhagyták a szigetet, az amerikaiak tudta nélkül. A partraszállást követően több baráti tüzes incidens volt az egység katonái között, akik távolról japánoknak hitték egymást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
