Fontos volt Feketeszakállnak kalózai egészsége

2015. január 28. 08:40

Feketeszakáll (eredeti nevén Edward Teach vagy Thatch) fiatalkoráról kevés információ maradt fenn. Az angliai Bristol városában születhetett 1680-ban, s az 1700-as évek elején tartotta rettegésben az Atlanti-óceánon hajózókat, pályájának csúcspontján négy hajót és 300 kalózt irányított.

Feltételezések szerint 1717-ben, Martinique szigeténél támadt rá a La Concorde de Nantes francia rabszolgaszállító hajóra. Flottájának legújabb díszét Anna királyné bosszúja névre keresztelte, amellyel azonban a Beaufort-öbölnél nemsokára zátonyra futott. Feketeszakáll kimenekült a süllyedő hajóból, de a Királyi Haditengerészet önkéntesei rátaláltak és egy ütközet során 1718-ban megölték.

Az Anna királyné bosszújából (Queen Anne's Revenge) 1996-os felfedezése óta több mint 250 ezer tárgyi leletet - köztük 23 ágyút - nyertek ki a Queen Anne's Revenge Project szakemberei. A hullámsírban korábban találtak egy csaknem egytonnás ágyút, a kalózflotta vitorlásai által használt hajóhorgonyt és kisebb tárgyakat is.

Az utóbbi időben számos orvosi eszköz is előkerült a hajóról, ami a vonatkozó történeti forrásokkal egybevetve azt sugallja, hogy a rettegett kalózvezér ügyelt legénységének egészségére. "A betegek és sérültek ápolása még a legjobb időkben is nagy kihívás volt" - fogalmazott Linda Carnes-McNaughton régész-kurátor a Society for Historical Archaeology éves ülésére készített beszámolójában.

A kalózhajók legénységének életét számos körülmény nehezítette, így a krónikus és időszakos betegségek, a harcok során szerzett sebek, az amputációk, a gyakori fogfájás, az égési és egyéb ismeretlen betegségek, írja Carnes-McNaughton. Tény, hogy a legénység egészségének megőrzése nagyon fontos lett, mikor az Anna királyné bosszúja lett Feketeszakáll zászlóshajója: ugyan a kalózvezér elengedte az elfogott francia legénységet, ám három orvost arra kényszerített, hogy szolgáljon tovább a fedélzeten.

A kutató emlékeztetett arra, hogy a követendő szabályokat felsoroló 1707-es A tengerész vademecumja néven ismert könyvben áll egy kitétel, miszerint a hajóorvosok addig nem hagyhatják el a hajót, míg annak útja véget nem ér. Carnes-McNaughton megvizsgálta mind a La Concorde de Nantes nyilvántartási jegyzékét (ez a kalózok neveit, illetve fizetését sorolja fel), mind pedig a bírósági jegyzőkönyveket, hogy még többet megtudjon a Feketeszakáll által elfogott hajóorvosokról.

A nyilvántartási jegyzék szerint az ezredorvos egy Jean Dubou (vagy Dubois) nevű St. Etienne-i férfi volt, akinek elfogása előtt 50 livres-t fizettek munkájáért. A másik orvost Marc Bourgneuf-nek hívták, ő La Rochelle-ből származott, fizetsége 30 livres volt. A harmadik hajóorvos Claude Deshayes volt, akit fegyverkovácsként említ a jegyzék, ő 22 livres-t kapott. Szintén szerepel a felsorolásban az orvos asszisztense, egy Nicholas Gautrain nevű férfi, akinek javadalmazása 12 livres volt.

Az Anna királyné bosszúja feltárása közben a régészek több orvosi eszközre bukkantak, amelyek közül a jelek szerint néhányat Franciaországban gyártottak. A leletek között találtak egy húgycsőfecskendőt, amely a kémiai elemzés szerint eredetileg higanyt tartalmazott. Carnes-McNaughton úgy véli, ezt a nemi úton terjedő szifilisz kezelésére alkalmazhatták, azonban ez könnyen higanymérgezést okozhatott, ami akár a beteg életébe is kerülhetett. Előkerült két, beöntéshez használt pumpa is, amelyekkel folyadékot juttathattak a végbélbe, elősegítve a gyors felszívódást - azt egyelőre nem tudják, hogy erre miért lehetett szükség.

Rábukkantak egy tálkára, amit érvágáshoz használtak; a 18. században ugyanis sokan úgy vélték, hogy az érvágás néhány betegséget meggyógyít, sőt ezt bizonyos körülmények között a mai formájában továbbra is alkalmazzák. A régészek találtak továbbá egy bronzmozsárt és mozsártörőt, valamint két egymásba illeszthető mérősúlyt, illetve tégelyeket, amelyekben balzsamot, kenőcsöket és egyéb anyagokat tároltak. Előkerültek olyan eszközök is, amelyek egyaránt lehetettek orvosi, illetve nem orvosi célúak: egy ezüsttű, valamint ollók maradványai. Két bronzcsavar-készletet is felfedeztek a hajón, ezeket az amputációknál a vérzés csillapítására használt érleszorítóként alkalmazhatták.