Feltétel nélkül hajtotta végre a moszkvai utasításokat az NDK első vezetője

2020. június 30. 12:56 MTI

A jellegzetes szakálla miatt der Spitzbart (Kecskeszakállas) gúnynéven emlegetett Walter Ernst Paul Ulbricht egy lipcsei szabómester fia volt. Ő maga az asztalosságot tanulta ki, de a szakmát nem sokáig gyakorolta, hivatásos pártmunkás lett.

1908-ban lépett be az Ifjú Munkások Egyesületébe, 1912-ben a szociáldemokrata pártba, 1917-ben átlépett a pártszakadás után létrejött független szociáldemokrata pártba. Az első világháború alatt a fronton szolgált. 1920-ban Németország Kommunista Pártjának tagja lett, és már három évvel később bekerült a Központi Bizottságba. 1924-ben Moszkvában kapott instruktori képzést, ezután 1926-ban a szász tartományi parlament, majd 1928-ban a Reichstag kommunista képviselője lett.

A nácik 1933-as hatalomra jutása után illegalitásba, majd emigrációba kényszerült, Párizsban, majd Prágában élt, a spanyol polgárháborúban a Komintern képviselőjeként ténykedett. 1937-ben Moszkvába költözött, ahol hűen követte a sztálini politika cikkcakkjait.

1939-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum után a náci Németországgal való együttműködés mellett érvelt, 1941 után, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, náciellenes német nyelvű rádióadásokat szerkesztett és propaganda-anyagokat írt.

Német földre a Vörös Hadsereg nyomában, 1945. április 30-án lépett ismét, ettől kezdve az újjászervezett Német Kommunista Párt hatalmi bázisának kiépítésén munkálkodott. 1946-ban része volt a szovjet megszállási övezetben működő szociáldemokrata és kommunista párt egyesítésének kikényszerítésében, Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) néven.

Miután 1949. október 7-én létrejött az NDK, "az első német munkás-paraszt állam", Ulbricht a Minisztertanács elnökhelyettese, a következő évben a keményvonalas sztálinista irányváltást végrehajtó NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, 1953-tól első titkára lett.

Ulbricht feltétel nélkül hajtotta végre a Moszkvából diktált utasításokat. A gazdaság átalakítása során vakon követte a sztálini modellt, a mezőgazdaság kollektivizálását, a nehézipar erőltetett fejlesztését. 1953 júniusában szovjet páncélosok bevetésével fojtotta vérbe a Sztálin halála utáni népfelkelést, amelynek résztvevői szabad választásokat és az ország újraegyesítését, nem utolsó sorban pedig Ulbricht távozását követelték.

A szovjetek természetesen nem kívánták a pártfőtitkár leváltásával gyengeségük jelét adni, így Ulbricht a helyén maradhatott. A hatalmi harcokban felülkerekedett kritikusain, akiket 1958-ban frakciózás vádjával kizáratott a pártból.

1960-ban az "államalapító" Wilhelm Pieck halála után eltöröltette az államfői funkciót, és az annak helyébe lépő Államtanács elnöke, azaz a szocialista NDK államfője is lett. Ulbricht ezután sem riadt vissza a kemény kéz politikájától.

1961. augusztus 13-án az ő utasítására kezdődött meg a berlini fal építése, hogy elszigetelje Nyugat-Berlint és véglegesen megakadályozza az NDK-ból való tömeges elvándorlást, 1968-ban támogatta a Varsói Szerződés intervencióját a prágai tavasz leverése érdekében, bár a rossz történelmi emlékek miatt az akcióban a keletnémet hadsereg nem vett részt.

Szembesülve az ország egyre fokozódó lemaradásával a másik német állammal szemben, Ulbricht kísérletet tett a szocialista tervgazdaság hatékonyságának javítására. Az 1963-ban elindított tervezés és vezetés új gazdasági rendszere (Neues Ökonomisches System der Planung und Leitung NÖS) viszonylagos önállóságot biztosított a helyi döntésekhez, korrigálva a sztálinista gazdaságpolitika számos hibáját és növelte a gazdasági teljesítményét.

A párton belül azonban sokan gyanakvással figyelték, hogy szakemberek és értelmiségiek kerültek döntési helyzetbe a társadalmat vagy a gazdaságot érintő kérdésekben. A belső ellenzéket a szovjet pártvezető, Leonyid Brezsnyev hallgatólagos támogatását élvező Erich Honecker vezette. Brezsnyev ellenérzéseit fokozta, hogy Ulbricht a Moszkva számára kívánatosnál nyitottabban fogadta az NSZK keleti politikáját, így a pártfőtitkár helyzete egyre jobban gyengült.

A kommunista rendszerben szokásos koreográfia szerint 1971-ben egészségügyi okokra hivatkozva valamennyi fontos pozíciójából leváltották, helyére Erich Honeckert állították. Ulbricht az Államtanács élén betöltött, protokolláris funkcióját megtarthatta és létrehozták számára az NSZEP semmilyen hatalommal nem járó elnöki posztját.

Az államának polgárai körében egész élete során rendkívül népszerűtlen, külleme, szász dialektusa és szüntelen hangoztatott jelszavai miatt számos vicc céltáblájául szolgáló Walter Ulbricht 1973. augusztus 1-jén halt meg a döllenseei állami vendégházban. Ugyan díszsírhelyet és hivatalos állami temetést kapott, de ezután már nem jelent meg több bélyeg arcképével, a róla elnevezett berlini stadion és a Walter Ulbricht szocialista brigádok is nevet változtattak, sőt még a róla szóló viccek is rövid idő alatt kikoptak az emlékezetből.