Felfedi titkait a maja írás

2015. november 4. 17:31

Egy kérdés rögtön felmerülhet az emberben: miért nem sikerült már teljes egészében megfejteni a maja írást, miközben Latin-Amerikában, főként Guatemala és Mexikó területén közel öt-hatmillió ember beszéli az ősi maja civilizáció során kialakult különleges nyelv újabb formáit? A válasz ennél azonban jóval bonyolult, hiszen nem a beszélt, hanem az írott nyelvről van szó. A klasszikus maják titkainak zöme a 16. századi spanyol hódítás során megsemmisült vagy örökre elveszett.

Amikor a spanyolok megérkeztek Közép-Amerikába az 1500-as években, mindent megtettek annak érdekében, hogy bezúzzák a pogánynak tartott írásokat. A spanyolok ámokfutását nagyon kevés írás élte túl; a ránk maradt négy maja kódex (Drezdai kódex – Codex Dreasdensis, Madridi kódex – Codex Tro-Cortesianus, Párizsi kódex – Codex Peresiensis, és a Grolier-kódex) megtalálásuk, illetve őrzési helyükről kapták a nevüket. A bennük szereplő adatok felbecsülhetetlen értékkel bírnak a kutatók számára, akik a prekolumbiánus írás még ismeretlen titkait kutatják, amelynek egy nem is elhanyagolható része még mindig homályban van. A maja szimbólumok 20-30 százalékáról a szakértőknek fogalmuk sincs, mit jelenthet.

A kódexek megfejtésében nagy szerepet játszott a 16. században élt spanyol püspök, Diego de Landa, aki arra kérte a maja nyelvet ismerő írnokokat, hogy fordítsák le a spanyol ábécé betűit a maják hieroglifáira – így sikerült megfejteniük a maja naptár harmadik elemét, a világvége-jóslatok során gyakran emlegetett hosszú számítás elnevezésű időszámítási rendszert is. Az ezen szövegekben körvonalazódó békeszerető, főleg tudományokkal és vallással foglalkozó nép képének mítoszát a huszadik század második felében cáfolták meg. Jurij Knorozov szovjet nyelvész ismerte fel, hogy Diego de Landa „ábécéje” nem betűjeleket, hanem szótagjeleket tartalmaz.

A svájci Idiap Research Institute kutatói szoros együttműködésben a maja nyelv kutatóival, több ezer olyan jelet elemeztek, amelynek jelentését biztosan ismerik. A maja szövegek sokszor tömbösítve vannak leírva, egy „tömb” vagy blokk egy, vagy több jelet is tartalmazhat, amely jelenthet egy betűt, egy szót, vagy akár egy rövidebb mondatot is. „Minden egyes kép egy történetet mesél el” – mondta Rui Hu, a maja írásképet kutató svájci intézet munkatársa. A számítógépes rendszerek kialakításához nagy segítséget nyújtottak a ma is maja nyelvet beszélő közösségek, valamint a fél évezredes lexikonok. Ám a szakértők dolgát jelentősen megnehezíti, hogy a könyvek már igen rossz állapotban vannak, valamint az a tény, hogy az ősi maja kódexírók az egyes szimbólumokat különbözőképpen és gyakran elég kreatív módon írták le. „Vannak olyan szimbólumok, amelyek kísértetiesen hasonlítanak egymásra, ám a jelentésük mégis teljesen más” – tette hozzá a kutató.

A bonni egyetem maja kutatóinak, valamint a svájci intézet munkatársainak hosszú kutatásai során sikerült a három kódex hieroglifáit egyesével digitalizálni, ami nagy segítséget nyújthat a további kutatásban, hiszen egy adott szimbólumot villámgyorsan lehet azonosítani, valamint a program segítségével azt is egyből látják a szakértők, hogy mik a leggyakoribb, az adott jelet is tömörítő „tömbök”, vagyis, hogy az adott szimbólum milyen konstellációban fordul elő a legtöbbször.

Az interdiszciplináris kutatásba bekapcsolódott a Genfi Egyetem is, ahol létrehoztak egy online adatbázist, amely a tudományos közeg elengedhetetlen segítsége lehet a maja írás dekódolásában, ugyanis az egyes kutatók egymást is segíthetik jegyzeteikkel, így pedig azon nyomban mindenki számára elérhetővé válik a kibővített tudás. „Az a tény, hogy a maja írásszakértők IT-eszközöket is bevonhatnak munkájukba, lenyűgöző lépés. Egy napon talán eljutunk oda is, hogy a google fordítóhoz hasonló azonnali gépi fordítást is elérhetővé válik a számunkra” – magyarázta Rui Hu.