Felelőtlen, de annál „vidámabb” uralkodó volt Hawaii utolsó királya

2018. május 28. 15:12 Múlt-kor

A szigetcsoport 1795-ben egyesült, miután I. (Nagy) Kamehameha király katonai erővel hódoltatta meg a Hawaii-sziget körüli többi, kisebb szigetet. Az I. Kamehameha által alapított dinasztia 1872-ig birtokolta a trónt, amikor V. Kamehameha természetes örökös nélkül hunyt el, és nem is nevezett ki senkit örökösévé. Az 1850-ben hozott törvényeknek megfelelően különleges választást tartott a törvényhozó testület. Ezen két ember indult: David Kalakaua, aki prominens törzsfőnök és közösségi vezető volt, és William Charles Lunalilo, szintén törzsfőnök, és V. Kamehameha unokatestvére. A választást elsöprő többséggel nyerte Lunalilo, akit a legtöbben a jogos trónörökösnek tartottak – többen arra is biztatták, ne bíbelődjön a választással, egyszerűen jelentse ki, hogy övé a trón, de ő inkább úgy döntött, betartja a törvényt. Megválasztásával Kalakaua a királyság katonai parancsnoka lett.

Lunalilo uralma nem volt hosszú – 1874-ben megbetegedett, és rövidesen elhunyt. Neki sem volt kinevezett örököse. V. Kamehameha elődje, IV. Kamehameha özvegye, Emma királyné azt állította, Lunalilo őt nevezte ki örökösének uralma alatt, de erre semmiféle bizonyítéka nem volt. Ismét ki kellett írni a különleges választást, amelyet ezúttal Kalakaua nyert.

Kalakaua király uralma alatt meghozta a bőséget Hawaii számára. 1875-ben aláírt egy kölcsönösségi egyezményt az Egyesült Államokkal, amely nagyobb kereskedelmi lehetőségeket nyitott meg (ennek keretében nyerte meg először az Egyesült Államok Pearl Harbor használati jogát is). Emellett „Hawaii a hawaiiaké” jelmondattal hirdetett kultúravédelmi programot, a túlzott idegen befolyással szemben – része volt ennek például a nyilvános hula táncok támogatása. A táncot korábban titokban voltak kénytelenek gyakorolni, mert a szigeten tevékenykedő keresztény misszionáriusok pogány szokásnak minősítették.

Kalakauát műkedvelése és barátságos természete miatt idővel a „vidám uralkodóként” ismerték alattvalói. 1881-ben világ körüli útra indult, amellyel célja a jó viszony kiépítése volt több ország vezetőjével, hogy további gazdasági lehetőségeket nyisson meg Hawaii előtt. Az út során sok munkaerőre vonatkozó szerződést sikerült megkötnie. Kritikusai sikerei ellenére megjegyezték, hogy az utazás – amelyre gyermekkori barátai és saját szakácsa is elkísérték – rendkívül sok pénzbe került, és inkább a turizmusról, mint a nép érdekeiről szólt.

Kalakaua tekintélyét azonban végül egy ópiumengedélyezéssel kapcsolatos botrány törte meg. Az ópium forgalmazására kizárólag egy embernek lehetett joga a szigeten, ezt kívánta megszerezni egy bizonyos Aki nevű férfi, miután úgy hallotta, ha megfelelő összeggel megvesztegeti a királyt, megkaphatja. Miután diszkréten eljuttatott 71 000 amerikai dollárt az uralkodónak, mégsem ő kapta meg az engedélyt, hanem egy másik férfi, aki jó viszonyban volt a király kabinetjének több tagjával. Ennek tetejébe ráadásul Kalakaua király nem volt hajlandó visszaadni neki a pénzt, mivel ő maga már felhasználta azt adósságai rendezésére. Ezek után Aki nyilvánosságra hozta az egész korrupciós ügyet, ami közfelháborodást váltott ki.

Ebben a helyzetben határozta el az úgynevezett Hawaii Liga – egy fehér amerikai üzletemberekből álló csoport – hogy megkezdik a király hatalmának csökkentését. Végcéljuk a szigetcsoport Egyesült Államok általi bekebelezése volt. A puccsnál azonban finomabb módszert választottak: úgy döntöttek, fokozatosan névleges vezetővé teszik csupán a királyt.

1887-ben a Hawaii Liga egy fegyveres milícia támogatásával arra kényszerítette a királyt, hogy új alkotmányt írjon alá. A kényszer miatt „bajonettalkotmánynak” is nevezett dokumentum elvette a király hatalmának jelentős részét, miközben vagyoni cenzushoz kötötte a szavazati jogot, ezáltal biztosítva a Liga dominanciáját a szigetek politikai színpadán. Kalakaua támogatta az új alkotmányt – attól félt, ha nem így tesz, merénylet áldozatává válhat. A lakosság tiltakozása ellenére a király nem kísérelte meg az ellenállást. 1891-es halála után húga, Liliuokalani foglalta el a trónt. Ő volt Hawaii utolsó uralkodója – 1893-ban uralmát megdöntve foglalta el az országot az Egyesült Államok.

Míg Kalakaua uralmát beárnyékolták a korrupció és a botrányok, a hawaii emberek tudatában továbbra is leginkább a prosperitást és hírnevet hozó, a helyi kultúrát védelmező uralkodóként maradt meg, különösen a hula tánc támogatása miatt.