Fél évvel az első magyar bajnoki előtt még be akarták tiltani a futballt Budapesten

2021. február 18. 16:36 Múlt-kor

Nem hatott a horrorstatisztika, elindult a bajnokság

A fent említett jeles februári napon a Budapesti Torna Club 4-0-ás győzelmet aratott a Budapesti Sport Club felett.  A Sport-Világ tudósítása szerint tél tábornok februárban még nagy erőkkel támadott, de a nézőket nem tudta teljesen elriasztani: „A matchet a nagy hideg miatt csak közepes számú közönség nézte végig, az olcsó hely azonban meglehetősen megtelt. Bár előre látható volt a B. T. C. könnyű győzelme, mégis a mérkőzés iránt nagy volt az érdeklődés, mert ez volt a B. S. C. első szereplése erősebb csapattal szemben.”

De ugorjunk vissza az időben pár hónappal korábbra, egészen pontosan 1900. június 6-ig. Ezen a napon ugyanis a székesfővárosi közgyűlésen Del Medico Ágoston képviselő éles kirohanást intézett a „footballjáték” ellen. Del Medico statisztikákkal készült, és hét évre visszamenő angliai számadatokkal próbálta bebizonyítani képviselőtársainak, hogy a labdarúgás egy ördögtől való, veszélyes sport. A majd háromszáz kéz-, láb-, és kulcscsonttörésről és a több mint 800 kisebb sérülésről szóló beszámoló azonban a közgyűlésen résztvevők többségét nem hatotta meg. Bár egyes tanintézményekben valóban eltiltották a nebulókat a labda lábbal való kergetésétől, a futball azért talpon maradt.

Sőt, a fennálló sportegyesületek és gyakorló futballklubok képviselői akcióba lendültek, és 1901. január 19-én megalakították a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amely elsődleges feladatának egy nemzeti bajnokság megszervezését és elindítását tekintette. Az MLSZ első elnökségi ülésén, február 4-én a szakértők összedugták a fejüket, és a csapatokat, figyelembe véve az addigi eredményeket, két osztályba sorolták.

Az elit klubba, az első osztályba a következő öt csapat került: Budapesti Sport Club (BSC), Budapesti Torna Club (BTC), Ferencvárosi Torna Club (FTC), a Műegyetemi Football Club (MFC) és a Magyar Úszó Egylet (MÚE), amely a víz mellett a zöld gyepen is bizonyítani akart. Első magyar olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd például a MÚE tagjaként nyerte a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszószámot az 1896-os nyári olimpián, Athénban. Később, 1898 és 1904 között már a BTC balösszekötőjeként rúgta a labdát. Az MLSZ a másodosztályba végül nyolc csapatot sorolt.

Tarolt a „tervszerűtlenül” játszó BTC

A magyar bajnokság nyitómérkőzésére tehát 1901. február 17-én került sor. A bajnoki mérkőzést egyébként a BTC és a BSC másodvonala vezette fel egy 35 perces ütközettel, amelyet a BTC fiai végül 5-2-re megnyertek. Délután háromkor aztán színpadra léptek a sztárok. Bár a BSC a mérkőzés elején mindenki meglepetésére állta a sarat a bivalyerős kerettel felálló BTC-vel szemben, fél óra eltelével a BTC-s Ray Ferenc megszerezte a magyar bajnokság első gólját.  Ray az első gól mellett egyébként azzal is büszkélkedhetett, hogy pár évvel korábban az elsők között hozott be angol típusú futball-labdát Magyarországra. Sokak szerint az ő labdája volt az első profi focilabda az országban.

A második félidő már egyértelműen a piros-fehér mezben játszó BTC-é volt, amelynek csatára, Róka János három gólt varrt az ellenfél hálójába. (Pontosabban csak varrtak volna, mert ekkor még a bajnoki mérkőzéseken nem volt háló a kapukon.) A 4-0-ás végeredménnyel záruló mérkőzés –  amelyen Róka jóvoltából a magyar labdarúgó-bajnokság első mesterhármasa is megszületett –  azonban nem kápráztattat el a Sport-Világ tudósítóját, aki a következő kritikával illette a győzőket: „A csapaton nagyon meglátszott a kellő training hiánya, és ami nem tetszett nekünk, az a tervszerűtlenség, melyet a csatáraik játszanak. Nagyon ügyesen viszik a labdát keresztül az ellenfél mezején, a kapu közelében azonban fejüket vesztik, és a legszebb alkalmat elszalasztják.”

Nos, nem tudni mennyire hatott a BTC játékosaira a bizonyára építő jelleggel megfogalmazott bírálat, de az tény, hogy a klub a történelmi, 1901-es első szezonban minden egyes mérkőzését megnyerte. A játékosok egyébként nem kaptak érmet: egy korabeli vállalkozó, ha úgy tetszik, szponzor jóvoltából medálok helyett egy-egy sapkát vehettek át a bajnokok.

Gyorskorcsolyázó gólkirály, háló nélküli kapuk

Az 1901-es szezon gólkirálya természetesen a BTC csapatából került ki. Manno Miltiades 17 gólt szerzett az öt csapat között lezajlott oda- és visszavágók során. A játékostársai között csak „Miltinek” becézett gólgyártó, aki civil foglalkozását tekintve grafikus és szobrászművész volt, egyébként a jégen is egész jól elboldogult: az 1903-as és 1905-ös gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságokon két ezüstérmet is begyűjtött. A Fradi-szurkolók egyébként neki köszönhetik ikonikussá vált kabalaállatukat, a turulmadarat (más vélekedések szerint sast), amelyet Manno 1928-ban egy jelvénybe rajzolva álmodott meg a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó-szakosztálya számára.

Bár sem az első, sem a másodosztályban nem indult sok csapat, a focisták nem unatkoztak, az akkori szabályok értelmében ugyanis több klubban is játszhattak, ha azok nem azonos osztályban szerepeltek. Így gyakran megesett, hogy egy első osztályban futballozó játékos délelőtt „lenyomott” egy bajnokit a másodosztályban, majd délután feltette a pontot az i-re, és pályára lépett az első osztályban is.

Az első szezon egyébként nem telt el botrányok nélkül: az MFC ugyanis megóvta a BTC ellen vívott, egyébként 5-2-re elveszített mérkőzést, mert az első bekapott góljuknál a műegyetemi egyesület képviselői szerint a labda nem haladt át a gólvonalon. Az MLSZ elsőkörben a mérkőzés újrajátszását rendelte el, de a BTC fellebbezése után végül nem került sor új találkozóra, maradt a végeredmény. A másik bulvárhír pedig a magyar labdarúgó-bajnokság első góljának szerzője, Ray Ferenchez köthető, aki a szezon közben megsértődött, elhagyta a csapatát és átigazolt a Magyar Úszó Egyesület futballcsapatához.

Nem tudjuk, hogy Ray végül megbánta-e döntését, mert a bajnok BTC, amely az ország első futballcsapataként 1897 februárjában alakult, 1902-ben is megismételte sikerét, és megvédte bajnoki címét.