Fáraók, indiánok, kincsek: hat híres átok a történelemből
2020. október 22. 15:42 Múlt-kor
Shakespeare elátkozott színdarabja
A színművészet világában számtalan babona köti meg a produkciók résztvevőinek kezét: balszerencsét hoz az, ha valaki jó szerencsét kíván egy színésznek – innen a „kéz- és lábtörést” kifejezés –, és az is, ha a Shakespeare-darab előadásán kívül bárki kiejti a száján a Macbeth nevet.
A hagyomány szerint a darab előadásait rendszeresen balszerencse kíséri, ami azzal is „bevonzható”, ha valaki felemlegeti a darabot. Ezt elkerülendő, a bevett eufemizmusok közé tartozik „a skót darab”, illetve „a bárd darabja”.
Az átok gyakran magyarázzák azzal, hogy a tragikus színdarabot jellemzően a rossz anyagi helyzetben lévő színházak teszik műsorra a nagyobb közönség vonzása érdekében, mások szerint viszont éppen ellenkezőleg, a darab nagy költségei képesek bedönteni a legnyereségesebben működő társulatokat is.
A valóságban a Macbeth-átok legendája inkább a merő kitaláció és a bizonyítékok szelektív kezelése által bizonyult ilyen tartósnak. A legelső, írásban fellelhető utalás Max Beerbohm angol kritikus és karikaturista tollából származik, aki – talán mert zavarta a darab korabeli népszerűsége – 1870-ben valótlanul állította, hogy még Shakespeare korában a Lady Macbeth-et elsőként alakító színésznő a premier előestéjén hirtelen meghalt.
Az átkot körülvevő mítosz azóta csak nagyobbra nőtt, az időről időre óhatatlanul előforduló színházi balesetek pedig sokkal nagyobb figyelmet kapnak, ha az „elátkozott” Macbeth előadása közben történnek, tovább táplálva a különös hiedelmet.