Ezer évvel ezelőtt pusztított cunami áldozatainak maradványaira bukkantak Tanzániában
2020. május 14. 13:23 Múlt-kor
A folyón felfelé tört
Maselli és a tanulmány társszerzője, Andrew Moore a richmondi Earlham College szedimentológusa 2017-ben meglátogatta a helyszínt, hogy üledékmintákat vegyen. A két kutató versenyt futott az idővel, mivel a Dar es-Salaam-i Egyetem által megbízott munkások halastavak kialakítása céljából gödröket kezdtek ásni a területen, hogy az egyetem hallgatói később elmerülhessenek az akvakultúra tudományában. Az átalakításoknak a lelőhely egyes területei is áldozatul estek. A kutatók a tavaknak szánt gödrök között sebtiben kiásott üregekbe mentették a menthetőt, és mindent összegyűjtöttek, amit tudtak. „Geológiai leletmentést kellett végeznünk” – mondta Moore.
A homok, amely a falut elborította tele volt halak, rágcsálók, madarak, kétéltűek és kisebb tengeri puhatestűek kagylóinak maradványaival, amely arra utalt, hogy a cunami több kilométer hosszan feltolta a tengervizet a folyótorkolatban. Bárhol ástak, mindenhol emberi csontokra bukkantak. „Néha egészen megrázó volt a munka. A tudományra kellett gondolnunk, miközben olyan emberekkel dolgoztunk, akik ott vesztették életüket” – emlékezett vissza Maselli a leletgyűjtésre.
A helyszínen begyűjtött faszén és csontmaradványok radiokarbonos vizsgálata megerősítette, hogy a szökőár nagyjából ezer évvel ezelőtt csapott le a településre. Az Indiai-óceán más részeiről vett szökőár által lerakott üledékminták megerősítették a katasztrófa időpontját és arra utaltak, hogy az ezer évvel ezelőtti cunami ereje a 2004-es szökőár erejével volt megegyező. A Pangani tölcsértorkolata pedig még fel is erősítette a folyón felfelé törő szökőárhullám pusztító hatását.
Veszélyes jövő
A kutatók azt remélik, hogy a nemrég megjelent tanulmányuk ösztönzőleg hat és a hatóságok végre komolyan elkezdenek foglalkozni azokkal a kockázatokkal és veszélyekkel, amelyeket a jövőben a cunamik okozhatnak a kelet-afrikai partvidéken. Maselli hangsúlyozza, hogy szükséges lenne az óceánfenék feltérképezésére, mivel annak topográfiája nagymértékben meghatározza a hullámok mozgását és az áramlatokat is. Ráadásul a cunamikat nemcsak földrengések, hanem víz alatti lavinák is okozhatják.
Maselli rámutatott, hogy míg az Egyesült Államokban egy program keretében a partmenti kisebb vízmélységű területek, a kontinentális self és a kontinentális leejtő feltérképezése már javában zajlik, addig Kelet-Afrikában nincs ilyen kezdeményezés.
Ami az elpusztított halászfalut illeti, Mjema leletei alapján úgy tűnik, az emberek 50-100 évvel a katasztrófa után a szökőár által lerakott hordalékon lakóépületeket emeltek. A területen jelenleg is rengeteg építkezés folyik, annak ellenére, hogy a helyi hatóságok igyekeznek korlátozni ezeken az alacsonyan fekvő síkvidékeken meginduló munkálatokat. Vajon az ide települők fel vannak készülve egy jövőbeli katasztrófára?
Mjema szerint „rengeteget tanulhatunk a múltból, ha tényleg meg akarjuk érteni, mivel nézünk szembe.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
