Évtizedeken át korona nélküli király, majd néhány napig Erdély első fejedelme volt János Zsigmond
2020. július 7. 17:58 Múlt-kor
Harc a kormányzóságért
Az ezt követő időszakban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Fráter György a Habsburgok és a törökök közötti hintapolitikát tovább folytatva igyekszik kiszorítani Izabellát és a gyermek János Zsigmondot a hatalomból. Habár az anyakirályné többször figyelmeztette György hűtlenségére a Portát, mivel török katonai jelenlét nem volt Erdélyben, segítségre nem lelt.
1551-ben egy császári sereggel megerősítve a Gyulafehérvárra költöztetett anyakirálynét és gyermekét Fráter György foglyul ejtette. A kényszer alatt aláírt, úgynevezett szászsebesi nyilatkozatban Izabella lemondott minden korábbi magyarországi és erdélyi birtokról, amelyet János Zsigmond királyságáért való kárpótlásul ígértek neki.
Ezután Izabella Lengyelországba húzódott vissza bátyja, II. Zsigmond Ágost király védelmébe, a gyermek János Zsigmonddal együtt.
Fráter Györgyöt időközben a bizalmatlan Habsburgok meggyilkolták, és saját adminisztrációjukkal helyettesítették az addigi, jobbára magyarokból, illetve székelyekből álló vezetést. Ez egyre nagyobb elégedetlenséget szült, főleg, mivel a válaszcsapásként megindult török seregek ellen Ferdinánd nem tudott érdemi ellenállást felmutatni.
Habár Ferdinánd 1554-ben kedvezett a székelyeknek azzal, hogy a pozsonyi országgyűlésen oklevélben ismerte el különleges jogaikat (ezek magyar nyelvű leirata az 1555-ös székely konstitúció), a török nyomásnak engedve az erdélyi rendek 1556-ban Izabella és János Zsigmond uralmának újbóli elismerésére Szászsebesn újabb országgyűlést tartottak, és a száműzött királyt és édesanyját visszahívták Erdélybe.
Az oszmán szultán mellett a francia és a lengyel király is elismerte II. János trónigényét, így végül Ferdinánd lemondott Erdélyről. Kolozsvárra való bevonulásuk után Izabella lett Erdély kormányzója az ekkor 16 éves fia nagykorúságáig.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
