Evolúciós és kognitív okai vannak a nosztalgiázásnak
2026. március 26. 11:11
Az emberiség történelmét végigkísérő, egy idealizált múltbeli „aranykor” utáni sóvárgás nem a tényleges társadalmi hanyatlás objektív bizonyítéka, hanem az emberi agy evolúciós túlélési mechanizmusaiból fakadó kognitív torzítás.
A Ce Hung, a Makaói Egyetem szociológusa által a Human Nature című tudományos folyóiratban jegyzett tanulmány rámutat, hogy a múlt dicsőítése és a jelen leértékelése univerzális kulturális jelenség, amelynek hátterében két, egymást erősítő pszichológiai folyamat áll. Az egyik az úgynevezett negativitási torzítás, amely mély evolúciós gyökerekkel rendelkezik: az ősi emberi populációknak a puszta túlélés érdekében fokozottan fókuszálniuk kellett a környezetükben lévő fenyegetésekre és negatív ingerekre.
Ezt az örökséget egészíti ki a torzított memória effektusa, amelynek során a negatív múltbeli tapasztalatok idővel elhalványulnak az emberi elmében, vagy egyenesen pozitív emlékké alakulnak át. Ce Hung elemzése szerint a jelenbeli negatív információknak való fokozott kitettség és a szelektív múltbéli emlékezet együttesen hozzák létre egy felsőbbrendű, de mára letűnt múlt illúzióját.
A történelmi források vizsgálata igazolja, hogy a folyamatos társadalmi hanyatlás narratívája évezredek óta, földrajzi helytől függetlenül jelen van a civilizációkban. Az ókori görög irodalomban Hésziodosz Munkák és napok című eposzában már az emberiség tökéletes állapotból (az aranykorból) való degradálódására panaszkodott, de az azték mitológia is beszámolt egy elveszett, bőséggel teli korszakról, amelyet egy ártó szellem pusztított el.
A középkori Európában az alkímiával kapcsolatos diskurzusok rendre arra a következtetésre jutottak, hogy a legfőbb cél, a bölcsek köve egykor elérhető volt, de az ősi tudás elvesztése és a sarlatánok megjelenése visszafordíthatatlan hanyatlást indított el a tudományokban. Ugyanebben a korszakban, a 15. és 17. század között felerősödő európai boszorkányüldözéseket is olyan morális pánik táplálta, amely a vélt erkölcsi degradációra és a múltbeli tisztaság elvesztésére épült.
A kutató megállapítja, hogy ezek az egyéni kognitív torzítások társadalmi szinten "kollektív nosztalgiává" állnak össze. Ez a megkonstruált, hősi közös történelem a történelem során folyamatosan hatalomtechnikai eszközként szolgált az uralkodók, vallási vezetők és politikai elitek számára.
Önmagukat az elveszett aranykor helyreállítójaként vagy az ősi hagyományok védelmezőjeként pozicionálva az adott korszak vezetői hatékonyan tudták legitimálni a meglévő hatalmi struktúrákat és biztosítani a társadalmi kohéziót – gyakran teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy az objektív történelmi, technológiai és életminőségi mutatók éppen javuló tendenciát mutattak a korábbi évszázadokhoz képest.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
