Európai nagyhatalom vált Magyarországból III. Béla uralkodása alatt

2024. április 23. 09:50 Múlt-kor

Majdnem apósa lett a bizánci császár

A krónikák által mostohán kezelt Béla 1148 körül született II. Géza magyar király és a kijevi nagyfejedelem lányának, Eufrozina királynőnek másodszülött fiaként. Eufrozina egyébként négy fiúgyermeket szült Gézának, amelyből kettő, István és Béla később magyar királyként is letették védjegyüket. Béla kezdetben igen távol került a magyar tróntól, hiszen apja egyfajta politikai túszként kívánta felhasználni riválisa, I. Manuél bizánci császár féken tartása végett, akinek az volt a célja, hogy a Magyar Királyságot a császárság hűbéresévé tegye. Béla herceg végül apja halála után, 1163-ban, nagyjából 15 éves korában került a bizánci udvarba, de egyáltalán nem úgy kezelték, mint egy túszt.

Manuél császárnak ugyanis nem született fia, és a bizánci uralkodó olyannyira megkedvelte Bélát, hogy arra pár év múlva a bizánci udvarban a trón örököseként tekintettek. Béla remek neveltetésben részesült Bizáncban, és fiatalon bepillantást nyerhetett a nagyhatalmi politika és egy, a Magyar Királyságnál hatalmasabb állam működésébe. A kiváló testi adottságokkal rendelkező, a korban feltűnően magas, 190 centiméteres magyar herceg megkapta az Alexiosz nevet, és Manuél császár lányának, Máriának a jegyese lett. Manuél és fogadott fia között olyan jó viszony alakult ki, hogy Alexiosz a császár oldalán még bátyja, III. István ellen is harcba szállt, aki 1167-ben súlyos vereséget szenvedett a bizánci seregektől, ennek következtében fel kellett adnia a Szerémséget, Dalmáciát és Bosznia egy részét is.

I. Manuél bizánci császár és felesége, Antiochiai Mária

Béla élete 1169-ben állt a feje tetejére. Manuél császárnak ugyanis fia született, a vér szerinti örökös feltűnésével pedig Alexiosz minden kiváltságát és jegyesét is elvesztette. 1172-ben bátyja, III. István halálával azonban megnyílt előtte az út a magyar trón felé.

A pápát kellett megkérnie, hogy végre megkoronázzák

Béla még testvére halálának az évében hazatért, de sokan nem fogadták bizalommal trónörököst, mert bizánci „ügynöknek”, Manuél bábjának vélték. Az ellenzők között ott volt öccse, Géza és édesanyja, Eufrozina királyné is. Béla nem esett kétségbe, lázadó öccsét lefogatta, anyját pedig nemes egyszerűséggel Jeruzsálembe száműzte. Lukács esztergomi érsek sem kedvelte a bizánci trónkövetelőt, akiben az érsek az ortodox egyház előőrsét látta, és kerek perec megtagadta Béla megkoronázását. Béla III. Sándor pápától kért segítséget, aki nem osztozott Lukács érsek félelmeiben, és arra utasította a kalocsai érseket, hogy Székesfehérváron koronázza királlyá III. Bélát, amire végül 1173 januárjában került sor.

A bizánciakkal és III. Bélával szembeni fóbia alaptalan volt, mert bár Béla jó kapcsolatokat ápolt Manuél császárral, és 1176-ban egy jelentékeny haderővel is támogatta a bizánci uralkodót az anatóliai Ikonioni Szultánság ellenében, a magyar király nem lett a bizánci császár hűbérese, sőt annak 1180-ban bekövetkezett halála után már nem feltétlenül kereste Konstantinápoly kegyeit. Miután Manuél az árnyékvilágba távozott, Béla visszafoglalta a Szerémséget és a korábban elvesztett horvát területeket, sőt szerb és bolgár vidékekre is kiterjesztette a hatalmát, miközben Velencétől megszerezte Zára városát, valamint Dalmáciát. III. Béla sikeres hadjáratai réven a Magyar Királyság Bizánc mellett balkáni nagyhatalommá vált, északkeleten pedig 1188 és 1190 között irányítása alá vonta a szomszédos Halicsot, fiát András herceget ültetve a fejedelmi székbe.

„P mester” és mások is szorgalmasan körmöltek a királynak

A hódításokban manifesztálódó külpolitikai sikerek mellett III. Béla a középkori magyar állam igazgatását is modernizálta, mégpedig a kancellária felállításával, amelynek köszönhetően a hivatalos állami ügyeket írásban rögzítették. A kancellária megteremtése az írásbeliség robbanásszerű fejlődésével járt, ugyanis a magyar király iratkibocsájtó szervéhez a feleknek írásbeli kérvénnyel kellett fordulniuk. Az uralkodó vagy a királyi tanács döntését az igazságszolgáltatással, közigazgatással és kormányzással kapcsolatos ügyekben a kancelláriának mindenkor írásban, oklevél kiadásával kellett elvégeznie. Ez persze csak a kezdet volt, és az évek, évtizedek elmúltával a főpapoknak és az országos méltóságok is saját kancelláriát állítottak fel.

III. Béla király megalapítja a szentgotthárdi apátságot (id. Dorfmeister István festménye)

A hivatalos ügyek írásba foglalása mellett Béla uralkodása idején keletkezett a legkorábbi ismert latin betűs magyar szöveg, a Halotti beszéd és könyörgés. Feltehetően a király jegyzőjeként dolgozott a titokzatos „P mester”, azaz Anonymus, a Gesta Hungarorum című történeti mű szerzője, amely az őshazából való kivonulástól Szent István koráig taglalta a magyarok történetét.

A megújított államigazgatás és a sikeres hódítások mellett a III. Béla irányította magyar állam gazdasága is erős alapokon nyugodott. A magyar királyi jövedelmekről 1185-1186-ban készült dokumentumok alapján kiderül, hogy III. Béla tekintélyes bevétellel számolhatott, amelynek nagysága egyes számítások szerint az angol és a francia királyok jövedelmeivel vetekedett. A királyi kincstár jelentős építkezéseket is finanszírozhatott, így Béla uralkodása idejére esett a szentgotthárdi ciszterci, valamint számos egyéb apátság megalapítása, de az esztergomi királyi vár megújítása is. III. Béla 1196-ban egy gazdaságilag, katonailag erős közép-európai nagyhatalmat hagyott utódjára, elsőszülött fiára, Imrére.