Északi fosztogatókból egy birodalom urai: a normannok története
2024. március 1. 09:05 Múlt-kor
Egy hercegség születése
A korszakot kutató történészek legtöbbje egyetért abban, hogy 911-re Rollo és társai beilleszkedtek a Nyugati Frank Királyság társadalmi és politikai kereteibe. Mivel sokan ekkor már évek óta a Szajna völgyében éltek, jóval 911 előtt politikai szövetségeket kötöttek, illetve kulturális és gazdasági kapcsolatokat alakítottak ki a helybéli frankokkal.
Bár Rollo és követői jellegzetes kora középkori harcosok voltak a tekintetben, hogy zsákmányolást elsődleges célnak tekintették – ezt a vidék püspökségei és számos kolostora bánta –, mégsem kizárólagosan a keresztény társadalom kifosztására és szétzilálására törekvő külső erőként érkeztek.
Svédországi rúnakő. A Normandiában megtelepedő északiak nem felejtették el kulturális örökségüket.
A saint-clair-sur-epte-i szerződés hasonlított a többi korabeli egyezményre – például a Nagy Alfréd és Guðrum köztire a 880-as évekből – abban, hogy célja a már megkezdett kulturális integráció megszilárdítása volt, eszközként a kereszténység felvételét és szövetségkötést alkalmazva. Normandia a korabeli politika bevett fizetőeszköze: tárgyalás és kompromisszum útján jött létre, olyan emberek között, akik jól megértették egymást.
Az egyik kulcsfontosságú eredmény az volt, hogy a Rollóból és társaiból kialakuló újonnan elit réteg, még ha időnként kapott is utánpótlást más viking településekről, mindenképp apró kisebbség maradt az őshonos frankok között.
Normandia 10. századi történelmére vonatkozóan minden forrásunk (legyen az régészeti vagy írásos) rendkívül szegényes. Ez csak II. Richárd normandiai herceg idején (Rollo dédunokája és Hódító Vilmos nagyapja; uralkodott: 996–1026) kezd változást mutatni, amikor a rendelkezésre álló bizonyítékok egy szilárdan meghúzott határokkal rendelkező, a poszt-Karoling kor frankjainak világába társadalmilag és kulturálisan jól beilleszkedett hercegség képét mutatják. Ez a Nagy Károly-féle birodalom széthullásának háttere előtt zajlott le: az utolsó császár, III. (Kövér) Károly 888-ban halt meg, folyton változó, bizonytalan politikai helyzetet hagyva maga után, amelyből aztán kiemelkedtek a francia és a német királyságok.
A kulturális beágyazottságot jól mutatja, hogy Normandia 11. századi lakói franciául beszéltek, az egyházi intézmények a Volpianói Vilmoshoz hasonló reformerek vezetésével újultak meg, az uralkodók nevében kiadott oklevelek pedig a karoling formákat követték.
Hosszúkardú Vilmos életének részletei egy kódexben
A hercegek által mutatni kívánt képet jól ábrázolja Saint-Quentin-i Dudo Historia Normannorum (A normannok története) című műve, amelyet a krónikaíró II. Richárd és apja, I. Richárd számára készített, azzal a céllal, hogy őket és őseiket, Rollót és I. (Hosszúkardú) Vilmost példamutató keresztény fejedelmekként írja le. Alapvető fontosságú továbbá, hogy Dudo úgy írja le Normandiát, mint egy helyet, ahol számos különféle nép egyesülése hozott létre egy egységes identitást, amit ő normannak nevezett.
Ma már senki nem állítaná, ami korábban bevett nézőpont volt, hogy a hercegség létrejöttéhez elegendő volt a frankokkal kötött három szerződés (911, 924, 933). Végső területi kiterjedését rugalmasság és fegyveres erő által nyerte el. A 10. század Észak-Franciaországban hírhedten változékony időszak volt, amelynek során kialakultak az olyan fejedelemségek, mint Flandria, Blois, vagy Anjou. A Rouen körül székelő arisztokrata elit fokozatosan egyre nagyobb területre terjesztette ki uralmát. Jól mutatja viszont az általuk tapasztalt nehézségeket, hogy csak három nemzedékkel 911 után sikerült kialakítani a hercegség uralmához szükséges teljes egyházi és államapparátust.