Két királynő: Stuart Mária és I. Erzsébet
2021. szeptember 1. 10:16 Papp Ákos, Velich Andrea
Hányattatott sors
Skóciában 1561 augusztusában azonban kész helyzet várta őt. A skót parlament 1560-ban Skóciát gyakorlatilag protestáns állammá nyilvánította a kálvini hitelvek törvényerőre emelésével. Ebben a főszerepet Kálvin tanítványa, John Knox, a protestáns lelkészek vezetője játszotta. Stuart Mária két tűz között találta magát: Knox mellett féltestvérével, a főnemesek vezetőjével, James Stuart, Moray grófjával is szembekerült.
Mária ezért hamarosan újból férjhez ment közeli rokonához, Lord Darnley-hoz. Házasságukból egy gyermek született 1566 júliusában, Jakab herceg, a későbbi VI. Jakab király. Darnley meggyilkolását követően Máriát váratlanul gyorsan, egy hónapon belül feleségül vette James Hepburn, Boswell negyedik grófja. Mivel a skót protestáns főnemesek és a királynő között a vallási ellentétek kiéleződtek, 1567 nyarán a főnemesek Moray vezetésével lemondásra kényszerítették Mária királynőt, fia, a protestáns VI. Jakab király (1566-1625) javára, aki helyett régensként Moray kormányzott. Ezután 1567 és 1573 között az országban polgárháború robbant ki, mivel a lemondást sem Mária, sem hívei nem fogadták el.
Stuart Mária 1568-ban Angliába menekült, majd 19 éven át különféle angol várakban I. Erzsébet „vendégszeretetét” élvezte, köztük a George Talbot, Shrewsbury gróf tulajdonában levő, mind Skóciától, mind Londontól kellő távolságban elhelyezkedő Sheffield várában. Az angol királynő kérésére Stuart Mária méltó, főúri háztartásban, és rendszeres házi orvosi ellátásban is részesült. Napi négy alkalommal 16 fogásból álló étkezést, és havi 2 hordó fehér bort is kapott. Sőt, külön egzotikus madárházat is fenntarthatott, ugyanakkor Erzsébet külön engedélye nélkül senki sem látogathatta meg a lemondatott skót királynőt. Mária idejét imádkozással, olvasással, hímzéssel és nyelvtanulással töltötte, míg a háttérben a katolikusok Stuart Mária tudtával, vagy tudta nélkül több összeesküvést is szerveztek I. Erzsébet ellen.
Erzsébet folyamatosan gyötrődött Mária jövőjét illetően, hiszen vissza nem engedhette Skóciába. Amikor 1570-ben V. Piusz pápa kiátkozta Erzsébetet, a katolikus Stuart Mária egyre veszélyesebbé vált Anglia számára. Az angol katolikusokkal, és később II. Fülöp spanyol királlyal (1556-1598) való kapcsolatait az angol vezetés veszélyesnek ítélte, így rávették Erzsébetet Stuart Mária kivégzésére anélkül, hogy a valóságban a két királynő valaha találkozott volna. 1587-ben részben kreált vádakkal Stuart Máriát perbe fogták, halálra ítélték és Fortheringay várában lefejezték. A kivégzés nagy visszhangot keltett Európában, főleg a katolikusok körében, amit 1588 nyarán a spanyolok ürügyként használták a Nagy Armada hajóhad Anglia elleni elindítására. Stuart Mária kivégzése azonban angol-skót konfliktust, háborút nem szült, mert a protestáns VI. Jakab skót király ellenlépésekkel nem akarta veszélyeztetni az angol trón öröklését I. Erzsébet halála után.
A Két királynő című film számos ponton nem korhű, figyelmen kívül hagyja a két ország eltérő erőviszonyait, a birodalmi ambíciókkal rendelkező Tudorok növekvő 16. századi hatalmát a vallásháború szabdalta, régensek kormányozta, erőtlenebb Skóciához képest. A film a fiatalabb Stuart Máriát – nyilván a film fókuszának alátámasztására – karakterileg jóval erősebbnek állítja be, mint a kivégzett Boleyn Anna lányaként, és katolikus I. (Véres) Mária féltestvéreként, később pedig a katolikus világ miatt jóval több fenyegetettségnek kitett I. Erzsébetet. Miközben 45 éves uralkodása alatt Anglia tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált, a filmben Erzsébet erőtlen hangú kislányként, kiszolgáltatott női bábként jelenik meg, szembe menve a korábbi filmes Erzsébet-ábrázolásokkal, nem csupán az 1971-es Glenda Jacksonéval, hanem a közelmúltból jól ismert Cate Blanchett (az 1998-as Oscar díjas Erzsébet, és a folytatásaként 2007-ben készült Erzsébet, az aranykor című filmekben), illetve Helen Mirren 2005-ös játékának erőteljes és határozott királynő-értelmezéseivel és -alakításaival. A kislányos, elesett és labilis érzelmi állapotú, egyre kétségbeesettebbé váló Erzsébetet Margot Robbie ennek ellenére lebilincselően alakítja, csak a koncepció szokatlan és anakronisztikus.
A két királynő életének, kapcsolatának és jelentőségének természetesen számos történeti és filmbéli értelmezése ismert és lehetséges, ugyanakkor a film készítésének ideje, a kor politikai hangulata mindenkor fontos lenyomatot hagy egy művön. A két királynő fontosságának súlyozása koronként, tudományterületenként, illetve műalkotásonként nagyon szubjektív és eltérő lehet, azok történeti keretének körüljárása ezért erősen javallott. Az azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy miután Stuart Mária holttestét fia, az I. Erzsébet után mind Skóciában, mind Angliában trónra kerülő I. (Stuart) Jakab (1603-1625) Peterborough-ból Westminsterbe vitette, a két királynő, I. Erzsébet és Stuart Mária ma is egymás mellett nyugszik a westminsteri apátságban, a Stuartok pedig Anna királynő haláláig, 1714-ig uralkodtak az 1707 után Nagy-Britannia néven hivatalosan is egyesült két országban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
