Emberpiac, fürdőváros és fogadalmi terület: a Flórián tér eredete

2022. február 16. 18:05 Múlt-kor

Romantikából modernitásba: a Flórián tér

„Az utcai névtáblák tömkelege egy-egy óriási emlékalbum, egy-egy hatalmas, élő lexikon, amely a legkülönbözőbb dolgokra emlékeztet, figyelmeztet és tanít bennünket. Az utcanévtáblák történelmi mementók, kultúrhistóriai, várostörténeti dokumentumok. Beszélnek a múltról, halkan, meghitten, elmondják a jelent, és intelmet adnak a jövőre.” Gallina Ferenc egykori fővárosi tanácsnok múlt század eleji gondolatai arra ösztönöznek bennünket, hogy nyomába eredjünk közterületeink gyakran különös és sokak előtt ismeretlen történetének vagy elnevezésének.

Óbuda legforgalmasabb tere ma már csak legfeljebb tömegközlekedési csomópont, valódi értelemben vett tér legutoljára valamikor a múlt század elején volt egyemeletes házaival és környező, hangulatos macskaköves utcácskáival, azokon zötykölődő szénásszekerekkel. A különböző korok városrendészeti megoldásai közül a területre leginkább a 20. század második felének szocialista városképi ötlete, vagy inkább ötlettelensége nyomta rá a bélyegét, és hozott létre éles cezúrát romantikus múlt és rideg modernség között.

Itt feküdt egykor a római katonaváros, Aquincum egykori fürdője, és romjainak megtalálásához köthető a magyarországi régészet első jelentős eseménye is: 1778-ban egy építkezés során kiásott faldarab vezette arra Schönvisner István nagyváradi kanonokot és régészt, hogy hozzálásson Aquincum maradványainak feltárásához. Az egykori tábor thermájának megmaradt és feltárt emlékeit napjainkban a tér aluljárójában található Fürdőmúzeum mutatja be.

A közterület 1912-ig még utca volt és nem tér, és hivatalosan csak 1874-ben neveztek el Szent Flóriánról annak ellenére, hogy az óbudai polgárok már régen így nevezték. De miért éppen Szent Flórián lett a keresztapa? A válasz Zichy Miklós fogadalmában keresendő. Óbuda területe a török kor végén a komáromi vár tartozékaként került a Zichy-család tulajdonába, hozzájuk köthető a mai Óbuda központjában található barokk épületek többségének építtetése. Gróf Zichy Miklós, aki apjától örökölte a művészetek iránti vonzalmát, a közelben fényes kastélyt emeltetett (az óbudai Fő téren található), amelynek pompás ünnepségein nem egyszer ő maga is fellépett, és ahol egy alkalommal még Mária Terézia uralkodónk is megfordult.

A művészpártoló, kastély- és templomépíttető Zichy Miklós valamikor az 1740-es években tett fogadalmat, miszerint a pestis pusztításai és az Óbudát oly gyakran sújtó tűzvészek ellen fogadalmi szobrokat emeltet. A műalkotással a Zichy-család házi szobrászát és építési felügyelőjét, Bebo Károlyt bízta meg, akinek nevét napjainkban már utca viseli a III. kerületben.

Bár a gróf nem élhette meg szobrainak elkészülését, a férjét mindenben támogató felesége, Berényi Erzsébet megvalósította a gróf egykori fogadalmát, így a műalkotások elkészültek, sőt az 1763-as komáromi földrengést követően az özvegy a kompozíciót egy további szoborral egészítette ki.

A szoborcsoport három alakja kezdetben külön életet élt a környéken, és csak 1819-ben kerültek közös talpazatra. Ezt követően népszerű találkahellyé és emberpiaccá vált a szobor előtti terület: a kora reggeli órákban a módosabb gazdák itt bérelték fel azokat az embereket, akik napszámosként dolgoztak aznap valamelyik közeli földjükön.

A számos megpróbáltatást – román megszállás okozta sebeket, elmebeteg cipészmester szándékos rongálását, elszállítást és restaurálást – átvészelő kompozíció napjainkban is ott látható a róla elnevezett téren, ha az aluljáróból a templom felöli oldalon jövünk fel a felszínre. A hármas szobor központi figurája Szent Flóriánt, a tűzoltók és kéményseprűk védőszentjét ábrázolja állandó attribútumaival, lába mellett égő házzal, kezében vizes dézsával, miközben éppen a lángokat oltja.

Ki volt Szent Flórián?

A 3. században élő egykori katonatiszt századosként szolgált a római hadseregben, amikor felvette a kereszténységet. Leszerelése után békés életet élhetett volna, de Diocletianus császár (284–305) uralkodása alatt ismét kitört a keresztényüldözés a birodalom területén. Amikor Flórián megtudta, hogy az Enns folyó melletti Laureacumban negyven keresztényt ejtettek foglyul, a segítségükre sietett, de miután ő is megvallotta keresztény hitét, egykori katonatársai foglyul ejtették és bíróság elé állították. A halálos ítéletet követően kővel a nyakába az Enns folyóba dobták, ahol mártírhalált halt 304. május 4-én.

Sírja zarándokhellyé vált, tisztelete főként Dél-Németországban, Lengyelországban, Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban terjedt el. Magyarországon a középkor végén jelent meg kultusza a Szepességbe költöző délnémet cipszereknek köszönhetően.

A Zichy Miklós által megálmodott szoborcsoport további alakjai a Szent Flórián mellett térdelő Borromeo Szent Károly, aki a pestistől és járványoktól védelmez, valamint Néri Szent Fülöp, akihez a földrengések elkerülése végett imádkozhatunk.

Mivel Óbuda lakosságának jelentős hányadát tették ki a német ajkúak, érthető, hogy szoborcsoport tagjai közül Szent Flóriánnak volt a legnagyobb kultusza, ezért a kereszteződést, ahol eredetileg a szoborcsoport állt, az ő nevén kezdték el emlegetni a helybéliek. Valljuk be, nem esett nehezükre: a környék szűk, girbe-gurba macskaköves utcáinak egyemeletes kis házainak bejárat feletti szobormélyedésében sokuk otthonát óvta meg a tűzvésztől egy aprócska szobor, Szent Flórián.