„Elveszett falu” nyomait tárták fel a hírhedt skóciai mészárlás helyszínén

2019. augusztus 13. 18:53 Múlt-kor

Derek Alexander, a skót műemlékvédelmi hivatal, a National Trust for Scotland (NTS) régészeti vezetője elmondta: az ásatások során előkerültek az Achtriochtan nevű falucska (clachan) épületei. Achtriochtan egyike a Glencoe-völgyben található három településnek, amelyek lakói áldozatul estek a 17. század végi borzalmaknak.

Mindhárom település egyenként kevesebb mint egy tucat épületből állt, azonban egy több mint fél évszázaddal később, az 1750-es években készült katonai térképen még – vagy ismét – szerepelnek. „Valószínű, hogy ezek voltak azok a települések, habár a mészárlás 60 évvel korábban történt” – mondta el Alexander.

Achtriochtan lakóit 1692 februárjában „kardélre hányták” az angol kormányzat szolgálatában álló, a Campbell-klánhoz tartozó katonák, akik már két hete a Glencoe-völgy házaiban voltak elszállásolva, amikor parancsot kaptak házigazdáik meggyilkolására.

A kevés szemtanú fennmaradt beszámolói szerint a MacDonald-klán 38 férfi tagját ölték meg egy összehangolt éjszakai művelet során, míg több tucat nő és gyermek a környező hegyekbe menekült, ahol aztán a zord tél végzett a többségükkel.

A kegyetlen vérengzés parlamenti vizsgálathoz vezetett, amelynek végén menesztettek több skót politikai vezetőt.

Sokak szerint a minden korabeli tisztesség- és becsületnormát megszegő cselekedet – a jóhiszeműen szállást adó MacDonaldok hidegvérű legyilkolása – inspirálta George R.R. Martin fantáziaregény-ciklusa, A tűz és jég dala „vörös nászát”, amely milliók kedélyeit borzolta fel a televízió képernyőjén is a regényekből készült Trónok harca című sorozatban történt feldolgozásával.

Felföldi mészárlás

Az NTS régészei tavaly kezdték meg Glencoe elhagyatott falvainak feltárását abban a reményben, hogy az 1692-ben elkövetett tömeggyilkosság fizikai bizonyítékára, valamint a völgy esetleges későbbi benépesülésére sikerül bukkanniuk.

Alexander szerint a legújabb ásatások Achtriochtan egyik, 13 méter hosszú és hat méter széles épületének maradványaira összpontosítottak, amely egy nagyobb család lakhelyeként szolgálhatott. A szakértők szerint a mintegy egy méter vastag kő falak eredetileg földréteggel lehettek körbetapasztva, ami jobb szigetelést biztosított volna nekik a zord felföldi időjárással szemben.

Az NTS jelenleg gyűjtést is szervez a ház rekonstruált másának megépítéséhez, amely a hivatal Glencoe-völgyi látogatóközpontjánál helyezkedne el. Alexander elmondása szerint a másolathoz a korabeli építési anyagokat és technikákat használnák fel.

Az eredeti épület rekonstrukcióját nehezíti, hogy a ház kő falaiból igen kevés maradt, bár a szintén kőből készült padló szinte egészben fennmaradt.

Alexander szerint a ház falait a völgyön keresztül haladó út építéséhez hordhatták el a későbbi évtizedek során, de akár új házak is épülhettek belőlük másutt a völgyben. A padlót ezzel szemben eddigre már eltakarhatta a föld, így elkerülte az építőanyagot keresők figyelmét.

Titokzatos épület

Az 1692-es Glencoe-völgyi mészárlás a skót történelem egyik leghírhedtebb fejezete, azonban az itteni MacDonald-klán tagjai közül többen túlélték a borzalmakat, és visszaköltöztek a völgyben lévő falvakba, köztük Achtriochtanba is – mondta el Alexander.

Több Glencoe-völgyi MacDonald-klántag is szerepelt például Stuart Károly Eduárd herceg, népszerű nevén „Bonnie Prince Charlie” lázadó seregének mustranévsorában is, aki sikertelenül kísérelte meg családját visszajuttatni a brit trónra az 1745-ös jakobita felkelés során.

A névsorok több katona esetében említik az illető békebeli foglalkozását is, az egyik Glencoe-völgyi MacDonald például egy vendégház tulajdonosaként van feltüntetve.

A jelenleg feltárás alatt álló épület igen közel található a völgyön keresztül vezető úthoz, így lehetséges, hogy éppen ez volt a bérelhető szállást kínáló ház.

„Hogy ez jelentett-e bármi különbséget a többi környékbeli házhoz képest, nehéz megmondani” – mondta Alexander. „Könnyen lehet, hogy az ember csupán itt pihentette a lovát, elmondta, hogy kicsoda, és kapott némi enni valót, vagy vizet vagy whiskyt vagy effélét.”

A romos épületben a régészek találtak egy kerámiatöredéket is, amelyet a szakértők mangánmintás cserépként azonosítottak. A kora újkorban ebből a kerámiafajtából főként ivókupákat készítettek.

Nem tűnik azonban valószínűnek, hogy további értékes leletek kerülnek elő a ház romjai közül. „Gyakran az a helyzet, hogy éppen az épületekben nincsenek tárgyak” – mondta el Alexander. „Újra és újra kirámolják őket.”

Ehelyett a legtöbb tárgyi lelet onnan kerül elő, ahová azt szemétként dobták, a szemétdombokból. „Ha több ásatást sikerül elvégeznünk az építmények környékén, több anyagot találhatunk” – mondta el a régészeti vezető.