Először vizsgáltak római kori múmiát CT-vel Magyarországon

2026. február 27. 14:04

A kutatás az MTA-ELTE HTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport Pannónia római kori népességét (többek között Aquincum, Solva/Esztergom és Páty egykori lakosságát) vizsgáló, Szécsényi-Nagy Anna által vezetett átfogó programjának keretében valósult meg. Dr. Békésy-Szabó Ádám radiológus, a klinika és a kutatócsoport együttműködésének koordinátora hangsúlyozta: bár csontleleteket korábban is vizsgáltak már ezzel a technológiával, komplett múmialelet esetében ez volt az első alkalom Magyarországon. A fotonszámláló detektoros CT alkalmazása régészeti leleteken világviszonylatban is úttörőnek számít, Európában is csupán néhány hasonló eljárást dokumentáltak eddig.

A vizsgált múmiát 1962-ben, egy családi ház építése során fedezték fel véletlenül Budapest III. kerületében, a Jablonka úton. A lelet egy kőszarkofágban pihent, amely feltehetően egy közeli római villagazdaság saját temetőjéhez tartozott a Kr. u. 4. században. A hagyományos antropológiai vizsgálatok alapján az elhunyt egy 20-25 év közötti, tehetősebb rétegből származó fiatal nő volt. Mivel a szarkofágon nem volt felirat, sem a személyazonossága, sem a halálának pontos oka nem ismert.

Dr. Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum régésze a vizsgálat kapcsán a Semmelweis Egyetemnek elmondta, hogy a szarkofág 1962-es felnyitása után a test állapota rohamosan romlani kezdett, ezért az akkori szakemberek egy hungarocell lemezre fektették, konzerváló anyaggal rögzítették, és üvegbúrával fedték le. A modern CT-vizsgálat során ez a korabeli, 1960-as évekbeli restaurátori beavatkozás komoly technikai kihívást jelentett: a lelet alá terített fémháló miatt a testet hagyományos CT-készülékkel nem lehetett volna értékelhetően megvizsgálni.

A Semmelweis Egyetemen alkalmazott csúcstechnológiás berendezéssel azonban a koponyáról és a testről is rendkívül részletes, 0,2 és 0,6 milliméteres szeletvastagságú felvételeket készítettek. A képalkotás során – mielőtt a DNS-vizsgálatok céljából eltávolították volna a belső fül hallócsontjait – kiderült, hogy a koponyaüregben minimális mennyiségű leülepedett (szedimentálódott) anyag található. A felvételek alapján kiderült az is, hogy a halotti lepel alatt fennmaradtak az elhunyt ruhájának gyöngyökből álló díszítőelemei.

A Pannónia provincia 4. századi története a Római Birodalom egy mélyreható átalakulási időszaka volt. A korszakban a kereszténység egyre nagyobb teret nyert, ami megváltoztatta a temetkezési szokásokat is (például a hamvasztást fokozatosan felváltotta a csontvázas temetkezés). A tehetősebb, romanizált rétegek gyakran alkalmaztak különböző konzerváló eljárásokat, gyantákat és sóoldatokat a testek tartósítására, bár a klasszikus egyiptomi értelemben vett, belső szerveket eltávolító mumifikálás nem volt jellemző a régióban. A Jablonka úti lelet ebből a szempontból is kiemelkedő, hiszen a test természetes vagy mesterséges konzerválódásának pontos mechanizmusa eddig tisztázatlan volt.

A kutatócsoport a CT-vizsgálat eredményeitől a test alapos feltérképezését, a csontokon lévő esetleges elváltozások, betegségek vagy traumák azonosítását, és a halál okának megállapítását várja. A következő hónapokban a nyers adatok szoftveres feldolgozása zajlik.

Ezzel párhuzamosan a kinyert fülcsontmintából archeogenetikai (DNS) vizsgálatot végeznek az elhunyt származásának, populációs kapcsolatainak, valamint szem-, haj- és bőrszínének meghatározására. A tervek között szerepel a kormeghatározást pontosító radiokarbon (C-14) vizsgálat, a táplálkozási szokásokat feltáró stabilizotóp-elemzés, valamint a halotti lepel anyagának és a tartósításhoz használt gyantának a kémiai vizsgálata is.

Az arckoponya 3D-s rekonstrukciós képei alapján a szakemberek elkészítik a fiatal római nő tudományos arcrekonstrukcióját, amelyet a nagyközönség idén nyáron láthat először az Aquincumi Múzeum „Aquincum arcai” című új kiállításán.