Előkerült a német reneszánsz elveszettnek hitt kódexe
2026. május 18. 12:12
Közel kilencven évvel a megvásárlása után a Heidelbergi Egyetemi Könyvtár munkatársai azonosítottak egy 15. századi kódexet, amely bizonyíthatóan a német reneszánsz legjelentősebb gyűjteményéből, a Bibliotheca Palatinából származik. A harmincéves háború során hadizsákmányként elhurcolt, majd évszázadokra eltűnt kéziratot most hivatalosan is visszasorolták az eredeti állományba, és virtuálisan egyesítették a Vatikánban őrzött kincsanyaggal.
A Heidelbergi Egyetemi Könyvtár történelmi gyűjteményének vezetője, dr. Karin Zimmermann által azonosított kézirat története rendkívül kalandos. Az intézmény még 1937-ben vásárolta meg a kötetet egy müncheni antikváriustól. A kódex ide Wilhelm Trübner (1851–1917) festőművész hagyatékából került, korábban pedig Frederick North angol arisztokrata (1766–1827) magángyűjteményét gyarapította. Mivel a szerzeményezéskor a történelmi eredetet nem ismerték fel, az irat bekerült az egyetem általános kézirattárába.
Dr. Thorsten Huthwelker kutatásai alapján az eleddig lappangó kódexet a 15. században másolták Konstanzban és Bázelben egy Johannes Zeller nevű tisztségviselő – a konstanzi püspök tanácsadója – számára. A kötet egyház- és alkotmányjogi szempontból kiemelkedő szövegeket foglal magában: tartalmazza többek között Bebenburgi Lupold 1338 és 1340 között írt traktátusát (Tractatus de iuribus regni et imperii Romanorum). Ez az írás a császár és a pápa közötti hatalmi harc kontextusában részletesen amellett érvelt, hogy a megválasztott római király pápai megerősítés nélkül is teljes jogkörrel rendelkezik a birodalom felett.
A Bibliotheca Palatina a 16. századi Európa egyik legértékesebb és leggazdagabb könyvtára volt. A most feltárt kódex gazdagon díszített kötése egyértelműen Ottó Henrik pfalzi választófejedelemhez (1502–1559) köthető, ami egzakt módon bizonyítja, hogy a kézirat már a 16. század közepén a heidelbergi gyűjtemény szerves részét képezte.
A könyvtár sorsát a harmincéves háború pecsételte meg: 1623-ban, miután a Katolikus Liga csapatai elfoglalták Heidelberget, a teljes – felbecsülhetetlen értékű – könyv- és kéziratállományt hadizsákmányként a Vatikánba szállították. A szóban forgó kódex sorsa a 18. század végén vett újabb fordulatot, az 1798-as vatikáni leltárban ugyanis már hiányzóként tartották nyilván. Feltehetően a napóleoni háborúk zűrzavarában tulajdonították el, mielőtt az említett magángyűjtők hálózatán keresztül visszajutott volna Németországba.
A páratlan filológiai felfedezés eredményeként az egyetem a kötetet új, "Cod. Pal. lat. 778" jelzettel látta el. A kéziratot a restaurálást és a feldolgozást követően digitalizálták, majd integrálták a Bibliotheca Palatina – digital nevű nyílt hozzáférésű portálba. Ez az online platform egyedülálló módon teszi lehetővé a szétszóródott – jelenleg nagyrészt a Vatikáni Apostoli Könyvtárban és a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárban őrzött – kora újkori gyűjtemény virtuális újraegyesítését a nemzetközi kutatói közösség számára.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
