Elképesztő trükköket vetett be minden idők egyik legnagyobb csalója
2022. szeptember 28. 10:25 Múlt-kor, Klió
A csalók arisztokratája
A bizalommal visszaélés kifejezetten a háború után vált komoly gonddá. Az újságok figyelmeztettek a csalókra, különösen 1924-ben, a Brit Birodalmi Kiállítás, és 1937-ben, VI. György megkoronázása alkalmával. A háború idején a jelzálog-kamatok és az adók növekedése miatt számos földbirtokos kénytelen volt eladni a földjét és londoni házát. Az elit átalakult, a celebritásokkal és a háborús kitüntetettekkel növekedett a főnemesek száma.
Lucast a „csalók arisztokratájá”-nak tekintették. Ő a bűnt belülről ismerte. Négy év alatt közel 12 ezer fontot vert el mások pénzéből. Azt vallotta, hogy 1922-ben az Egyesült Államokban és a Bahamákon járt. 1923-ban jótevőjének, Stanley Scott bűnügyi újságírónak betört a lakásába és meglopta. Devonban hitelben kicsalt egy utazási irodától egy első osztályú jegyet Kairóba sürgős külügyi megbízatásra hivatkozva. Majd szélhámos barátjával egy hajón elrejtőzve Amerikába ment, és míg a detektívek a hajón keresték, egy másik hajóval visszament Liverpoolba. Végül Londonban letartóztatták.
Lucas-nál az volt rendkívüli, hogy igen hosszú ideig tudta gentlemannek álcázni magát. Rivaldafényre vágyott. Az orvosok, pszichológusok különbözőképpen ítélték meg a mentális állapotát: rögeszmés; épelméjű, csak a körülmények sodorták bűnbe; jelleme nem javítható; a freudi pszichoanalízis szerint tragikus gyermekkora terelte őt rossz útra; a bűnözési hajlamot örökölte; a kalandvágy tette bűnözővé. Csalásai a hiúságából fakadtak. Sértette, ha kis tolvajnak minősítették. Történeteivel lélektani kompenzációt teremtett magának alsóbbrendűségi komplexusának ellensúlyozására. A börtönben a durva rabtársak miatt panaszkodott.
Két novellájában és egyetlen regényében, a The Red Strangerben (1927) a főhős durva környezetben is megőrzi úri mivoltát, és kiderül róla, hogy valójában gentleman. Lucas ilyen happy endet képzelt el magának. A fogdában ismerkedett meg egy hasonló szélhámossal, Richard Denttel, későbbi tettestársával. Lucas, szabadulása után, 1924-ben Mackenzie néven egy Marriott nevű társával Kanadába hajózott, újságíróknak adták ki magukat, drága szállodába költöztek, és riportokat készítettek a szálloda neves vendégeivel, például a walesi herceggel. Ezután munkaközvetítő ügynökséget alapítottak. Nők százai jelentkeztek filmezésre, és titkári állásra. Mindenkinek állást ígértek és pénzt szedtek tőlük.
1925-ben Lucas megírta a Criminal Paris című könyvét. Most Nagy-Britannia legismertebb volt csalójaként mutatkozott be. Szégyenletes múltját árucikké változtatta, és a bűnről írt. Három könyvben, és számos lapban publikálta a történeteit. Párizsban megbecsült vendégként fogadták. A bűn szakértője lett. Lucas most becsületesen élt, és jól keresett. A ponyva piacára dolgozott. Defoe John Sheppard könyve (1724) óta a bűnösök vallomása, bírósági tárgyalások, akasztófa tövében elmondott beszédek igen népszerűek voltak.
Alkalmazták, hogy anyagot szállítson a bűnesetekről. Később Lucas maga írta meg ezeket, megismerkedett szerkesztőségekkel, kiadókkal. Számos lapnak dolgozott. Személyes tapasztalatai alapján írt Nagy-Britannia bűnös alvilágáról és igazságszolgáltatási rendszeréről. Hat könyvet adott ki. Az olvasók kapkodták, második kiadásuk is megjelent. Lucas rájött, hogy a piac bővülésével ugyanarról a témáról többször is írhat, ha különféle képen fogalmaz.
Lucas belevetette magát a londoni éjszakai életbe, nőkkel szórakozott. Párizsba utazott, hogy anyagot gyűjtsön az ottani alvilágról. Párizs ekkor valami kozmopolita bájjal vonzotta az embereket. Élénk volt a kulturális élet, ott élt Hemingway, Fitzgerald. Lehetett a kokottokról, apacsokról írni, özönlöttek a pletykák. Erről szólnak Lucasnak The Red Stranger, The Boy Appache című írásai. 1926 tavaszán a Sunday News bűnügyi levelezője lett. Tehetséges riporter volt.
1932 után Lucas már alig ír valamit. A magánélete homályba vész. 1940-ben élettelenül találták. Az orvos májcirrózist állapított meg, de a halál közvetlen oka szénmonoxid és füstmérgezés volt. Harminchét évet élt. Netley Lucas halálhíre alig keltett figyelmet. Amikor meghalt, tombolt a második világháború, a csaló „honourable” Lucas már nem volt érdekes. Ma a brit királyi családról számos bennfentes udvari alkalmazott írhat. Mellettük a tömegmédia befolyásolja a monarchiáról kialakuló nyilvános képet.
A szenzációhajhász lapok, a televízió és a kereskedelmi média tevékenysége, valamint a köz- és a magánélet közti határ ma is felvetik az újságírói etika kérdéseit. Szerzőnk szerint Lucas élete gyakran volt sikeres, de csak ideig-óráig. Irodalmi sikerei, vállalkozói képessége, betörése a kiadók és a hírügynökségek világába, valamint gyors reagálása röpítette őt a magasba. A történetmesélés hozta meg számára a felemelkedést és a szükséges anyagiakat. A 30-as évek közepén már arra kényszerült, hogy ugyanazt a történetet ismételgesse. Amikor a történeteknek vége szakadt, nem volt tovább számára jövő.
Fodor Mihályné Matt Houlbrook: A csalók hercege – az úri csaló Netley Lucasnak hihetetlen igaz története című könyvéről készült recenzió a Klió folyóirat 2020/3. számában, erre a linkre kattintva olvasható teljes egészében.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
