Eleinte vízzel töltött kerti slagot rögzített fia biciklijének kerekére a légtömlős gumiabroncs feltalálója

2020. február 5. 08:31 MTI

A technikatörténeti legendárium szerint az állatorvosként dolgozó Dunlop 1887-ben, egy őszi napon apai büszkeséggel nézte belfasti házának kertjében tricikliző fiát, akinek az orvos megfázás ellen írta elő a testmozgást.

Az viszont módfelett elkeserítette, hogy a súlyos vaskerekek felszántják a gondozott pázsitot. Tekintete ekkor tévedt a kerti locsolócsőre, és megszületett a nagy ötlet: vízzel töltött gumislagot kellene a kerekekre erősíteni.

A megvalósítás azonban komoly nehézségekbe ütközött, s végül kiderült, hogy a rugalmatlan víz e célra alkalmatlan. Dunlop figyelmét ekkor hívta fel háziorvosa a levegővel felfújt kórházi matracokra, így megpróbálta az üres locsolócsövet az abroncsra feleszkábálni, de most sem járt sikerrel.

A kísérletező kedvű állatorvos végül szövetborítású gumiszalagot erősített egy fakorongra, amit egy cumisüveg szelepén át pumpával felfújt, és ezt szerelte fel fia kerékpárjára.

A próbautat 1888. február 28-án éjszaka tette meg, mert nem akart köznevetség tárgyává válni. Mivel a guruló alkalmatosság megelégedésére szolgált, benyújtotta a szabadalmi kérelmet, amelyet 1888. október 31-én meg is kapott.

Kisvártatva azonban kiderült, hogy a légtömlős gumiabroncsot már 1845-ben szabadalmaztatta egy Robert William Thomson nevű építészmérnök, de az akkoriban még drága és nehézkes találmány érdeklődés hiányában feledésbe merült.

Dunlop szabadalmát végül érvénytelenítették, ettől kezdve bárki gyárthatott levegővel töltött gumiabroncsot anélkül, hogy neki ebből egy penny haszna származott volna.

Dunlop így is jó üzletet látott találmányában, főként azután, hogy 1889-ben Willie Hume kerékpáros elsőként rakatott Dunlop-féle abroncsot biciklijére és azon nyomban elkezdte nyerni a versenyeket.

1890-ben megnyitotta első abroncsgyárát Dublinban, három évvel később pedig első gyárát a kontinensen, a németországi Hanauban. 1896-ban már négymillió biciklista járta az utakat, az üzlet egyre jobban beindult.

A vásárlók kezdetben csaknem kizárólag kerékpárosok voltak, de a vállalat 1906-tól már autóabroncsokat is gyártott. 1898-ra kinőtték a dublini központot, a gyártás először Coventrybe, majd 1902-ben egy négyszáz holdas birminghami telepre költözött, amely később Fort Dunlopként vált ismertté szerte a világon.

1910-ben a vállalat gumiültetvényt hozott létre Malajziában, hogy így biztosítsa a folyamatos nyersgumiellátást. „Nem állítom, hogy én találtam fel a levegővel felfújt gumiabroncsot, de én voltam az, aki sikerre vitte” - mondta büszkén John Boyd Dunlop, aki 1921. október 23-án bekövetkezett halálakor virágzó vállalatot hagyott utódaira.

A Dunlop ma is a világ egyik vezető gumiabroncsgyártója, amely kiemelkedő újításaival meghatározó szerepet játszott az iparág történetében. Dunlop-gumikkal először 1902-ben győztek autóversenyen, az 1902-es embert és járművet is próbára tevő Párizs-Bécs viadalon.

A sikersorozat azóta is töretlen, például Jackie Stewart, a legendás Forma-1-es világbajnok is Dunlop-gumikon száguldott. 1984-ben a Dunlop európai és egyesült államokbeli részlegeit a japán Sumitomo-csoport égisze alatt vonták össze.

1999-ben a Sumitomo és az amerikai Goodyear globális szövetségre lépett, a Dunlop Európában a vegyes vállalat részeként dolgozik. A mai gumik azonban már csak külsőre hasonlítanak a feltaláló által kifejlesztettekre, a gumi és a szövet mellett fémet és műanyagot is tartalmaznak.