Szokás szerint a karneváli programsorozat a Szent Márk téren szabadtéri bállal kezdődik szombat délután, amelyen nem csak jelmezesek vehetnek részt. Az idei bálokat A Bridgerton család című amerikai sorozat témái ihletik.

 

A karnevál első napján kiválasztják a városnegyedeket képviselő hölgyeket is, a tizenkét úgynevezett Máriát, akik végigkísérik az ünnepi eseményeket. Vasárnap délelőtt tartják a Canal Grande csatornán felvonuló vízi parádét: a jelmezesekkel, akrobatákkal, színészekkel teli hajók élén nagy méretű, gipszből formázott patkány halad majd, amely a farsangi időszakban Velencét jelképezi. A Rialto hídhoz érve a patkány szétpukkan, színes szalagokat és léggömböket bocsátva ki magából.

 

A január 31-től február 17-ig tartó karnevál az Olympus - A játék eredete címet kapta, amely a Milánóban és Cortinában február 6-án kezdődő téli olimpiai játékokhoz kötődik. A karneváli programot bemutató sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a velencei farsangi mulatságoknak kezdettől szerves részét képezte a sport, a versengés mutatványosok és akrobaták, lovagok és szolgák között.

 

Tavaly a több mint két hetes karnevál napjaiban egymillió látogató érkezett Velencébe, és most is ekkora tömeggel számolnak. A városba való belépés április 3-ig teljesen ingyenes.

 

A velencei karnevál első hivatalos megrendezésének időpontjaként általában 1162-t tartják számon, amikor a város lakói spontán ünneplésbe kezdtek a Szent Márk téren az Aquileia feletti győzelem után. Az első írásos emlékek azonban korábbról, 1094-ből származnak, amikor Vitale Falier dózse biztonsági intézkedéseket rendelt el az ünnepi időszakra. A karnevált 1296-ban ismerték el hivatalosan, ekkor vált a húshagyókedd munkaszüneti nappá. A "karnevál" elnevezés a latin "carnem levare" kifejezésből ered, amely a "hús eltávolítását" jelenti, utalva a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó napra.

 

A történészek a velencei karnevál gyökereit a görög Dionüszosz-ünnepekben, valamint a római Szaturnáliákban és a február 15-én tartott Lupercalia-ünnepségben látják. A karneválok korábban nem csupán álarcos felvonulásokból álltak: virágokat és cukorból vagy gipszből készült golyócskákat szórtak a járókelőkre, állatviadalokat és lóversenyeket is rendeztek. A népünnep a 18. századra olyan népszerűvé vált, hogy Velence elnyerte a "karneválok városa" címet. A karnevál története 1797-ben szakadt meg, amikor Napóleon itáliai hadjárata után a franciák betiltották a nagyböjt előtti ünnepségeket, attól tartva, hogy a maszkok mögé rejtőző ellenállók alááshatják a politikai rendet.

 

Az ünnepet 1979-ben élesztették újjá a turisztikai szervezetek és helyi színházak kezdeményezésére, azóta pedig a világ egyik leghíresebb eseménye.