Egy valóban farkasok által „nevelt” indiai fiú esete ihlette A dzsungel könyvét
2021. június 23. 09:34 Múlt-kor
Állítólag nem volt egyedül
Érdekes módon a beszámolók szerint nem Szanicsár volt az egyetlen elvadult gyermek, akit a Szikandra Missziónál neveltek. Ha hihetünk Lewis szuperintendens írásainak, a későbbiekben két másik fiú és egy lány is hozzájuk került, akiket hasonló körülmények közt találtak meg a dzsungelben.
Egy utazó beszámolója szerint az árvaház annyi „farkasgyermeket” fogadott be az évek során, hogy egy idő után nem lepődtek meg különösebben, ha egy újabb, az erdőben talált „kölyökkel” állítottak be hozzájuk. Éppen ellenkezőleg, a gyermekek „nem keltettek nagyobb meglepetést, mint a napi adag hentesáru kézbesítése.”
Egyes források arra utalnak, hogy India más részein is találtak hasonló gyermekeket, akik rendszerint hasonló, misszionáriusok által működtetett árvaházakba kerültek. Mivel minden esetben az itt dolgozó emberek jelentik az egyetlen forrást a gyermekekkel kapcsolatban, annak kérdése, hogy valóban „elvadult” gyermekekről van-e szó, nem teljesen tisztázott. Dina Szanicsárról több beszámoló, illetve fényképek is fennmaradtak, továbbá az ő esete tekinthető az elsőnek, így története némileg jobban alátámasztott, mint a többieké.
A téma kutatói szerint könnyen lehet ugyanis, hogy a misszionáriusok a sajtófigyelem – ezáltal pedig a nagyobb érdeklődés, illetve esetleges adományok – kedvéért találták ki e gyermekeket. Más elméletek szerint a gyermekek többsége valóban létezett, azonban sokkal valószínűbb, hogy különös viselkedésük valamilyen szellemi vagy fizikai fogyatékosságnak volt betudható, nem pedig annak, hogy állatok nevelték volna őket. Az már végképp nem állapítható meg, hogy ilyen esetekben a környezetükben lévők akaratlanul vagy szándékosan jutottak-e téves következtetésre.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
