Egy valóban farkasok által „nevelt” indiai fiú esete ihlette A dzsungel könyvét
2021. június 23. 09:34 Múlt-kor
A „vad” gyermekek sorsa
Habár közelebbről nem lehetséges megerősíteni Dina Szanicsár életének részleteit, más, hasonló sorsú gyermekek a közelebbi múltban is előfordultak szerte a világon. A leghíresebb eset talán az ukrán Okszana Malaja esete: az 1983-ban született nővel kiskorában szinte egyáltalán nem törődtek alkoholista szülei, így a ház körül élő kutyákkal töltötte ideje nagy részét.
Amikor a gyámhatóságok rátaláltak, hét és fél éves volt (a hatóságok azután kezdték keresni a gyermeket, hogy a nyilvántartásban észrevették, hogy sosem lett iskolába íratva), ám nem tudott beszélni, és minden tekintetben úgy viselkedett, mint egy kutya – Szanicsárhoz hasonlóan kizárólag négykézláb közlekedett.
A nagy médiafigyelem által kísért eset jól mutatja, hogy megfelelő körülmények biztosításával még egy ilyen súlyos hátrányból induló gyermeknek is lehet esélye a boldog életre: hosszú évek terápiája során Okszana nem csupán beszélni és az emberi normák szerint viselkedni tanult meg, de állásra is talált egy tanyán, és párkapcsolatban él.
Az 1960-as és 1970-es években Indiában, úgyszintén Uttar Prades államban két másik fiút is találtak néhány év eltéréssel a vadonban, akik úgy viselkedtek, mint a farkaskölykök. Közös, tragikus vonása a történetüknek, hogy mindketten igen korán meghaltak, a különböző források által közelebbről meg nem határozott emésztőrendszeri betegségben.
Sajnos Dina Szanicsár sem élt hosszú életet: nagyjából 35 éves lehetett, amikor a kor egyik legelterjedtebb betegsége, a tuberkulózis végzett vele 1895-ben. Habár rövid élete nagy részét az emberek közt töltötte, sosem tudott teljesen beilleszkedni közéjük.
Története ugyanazon okból tart számot az érdeklődésre, mint az általa inspirált fiktív Maugli történetei: az embert mindig lenyűgözi annak gondolata, hogy valakit egy, a sajátjától teljesen eltérő környezet mennyiben nevel mássá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
