Egy "repülő koporsó" maradványaira bukkantak

2014. október 16. 08:33

A B-24-esek az Egyesült Államok legnagyobb mennyiségben gyártott bombázói voltak a második világháború idején; összesen közel 630 ezer tonnányi bombát szórtak szét szerte Európában. A négyzetes formájú (erről kapta a becenevét is), négy hajtóműves, igen nehezen irányítható repülőgép azonban könnyen halálos csapdává is válhatott. A Liberatoroknak csak egyetlen kijáratuk volt a farok közelében, ami szinte lehetetlenné tette a pilótafülkében tartózkodó személyzet számára, hogy veszély esetén időben kiugorjon rajta az ejtőernyőjével.

Mario Di Sorte olasz történész szerint az erdőben megtalált maradványok egy B-24-es "H" modellhez tartozhatnak, amely a tizenötödik légierő 304. bombázórepülő-ezredének 454-es számú csoportjában teljesített szolgálatot a dél-olaszországi Foggia közelében. "Teljes mértékben rekonstruálni tudjuk az utolsó útját, amelyben dél-afrikai szökevények, olasz civilek, valamint amerikai pilóták is szerepet kaptak" - mondta a kutató a Discovery Newsnak.

A bombázó 1944. március 3-án San Giovanniban szállt fel azzal a céllal, hogy lerombolja a Bolsena tó melletti Canino repteret. Egyike volt annak a 277 bombázónak - mind B-17-es "Flying Fortress" és B-24-es Liberator volt -, amelyek pugliai repterekről felszállva azt a feladatot kapták, hogy német ellenőrzés alatt álló stratégiai helyszíneket, hidakat, pályaudvarokat, valamint reptereket tegyenek használhatatlanná.

A B-24-es egy 18 bombázóból álló kötelékben repülve 25 tonnás bombákat dobott le a Canino reptérre, ahol a Luftwaffe repülőásza, Erich Honagen által vezetett együléses Focke Wulf 190-es német vadászrepülők védték a légteret. "A kedvezőtlen időjárási viszonyok, valamint a felhők miatt lehetetlen volt a pontos célzás, csak a bombázók fele szórta ki terhét, ők is sok esetben úgy, hogy nem is látták a célpontot" - magyarázta Di Sorte.

Két német vadász is megtámadta a B-24-est, amelynek William J. Goodwin Jr. hadnagy vezette 10 fős legénységéből mindössze kettőnek sikerült kiugrania a "repülő koporsóból". A repülő felrobbant, mielőtt három nagyobb darabban lezuhant volna. Több olasz lakos is a helyszínre érkezett, azonban segíteni már nem tudtak a szerencsétlenül járt legénységen. "A roncs körül elszenesedett holttestek voltak, az egyik túlélő, Wallace H. Cleveland őrmester egy közeli fa tetején landolt, ő nem sokkal később már német fogságban volt, majd egy németországi fogolytáborba került.

A másik túlélő, a gép farkában tüzéri szolgálatot teljesítő John M. Ashby őrmestert a Sabatini család, valamint két dél-afrikai katona találta meg - az utóbbiak egy fogolytáborból szöktek meg, s a család tagjai bujtatták el őket a közeli barlangokban. Ashby ideiglenesen megmenekült, ám később egy német fogolytáborban kötött ki. A kutatások kiderítették, hogy a két dél-afrikai katonát, “Bobby” Robert Cartert és “Alfred” F. J. Crinallt 1944. június 4-én Farnese városban letartóztatták a németek, s két álló napig kínozták őket. Végül arra kényszerítették, hogy kiássák a sírjukat, majd főbe lőtték őket.