Égett bagoly, csiganyálka, kormoránvér - 10 bizarr középkori gyógymód
2016. február 9. 08:35
Szent Pál kormoránvéres itala
Az állítólag Szent Pál által kifejlesztett, epilepsziára és gyomorproblémákra használt italt többek között édesgyökérből, zsályából, rózsából, édesköményből, fahéjból, gyömbérből, szegfűszegből, porrá zúzott fűzfakéregből, kormorán véréből, mandragórából, sárkányvér gyantából és háromféle borsból állt. Bár első hallásra úgy hangzik, mint egy igazi boszorkányital, néhány összetevőjének valóban gyógyhatást tulajdonítanak: az édesgyökér a köhögést és a hörghurut tüneteit csillapítja, a zsályáról azt tartják, hogy jótékony hatással van a vérkeringésre és javítja a memóriát, a porrá őrölt fűzfakéreg tartalmazza az aszpirin egyik alapanyagát, a szalicilsavat, az édeskömény, a fahéj és a gyömbér pedig csökkenti a gázképződést és enyhíti a gyomorgörcsöt.
A kormorán – vagy bármely más melegvérű élőlény – vére vastartalma miatt a vérszegénység kelezésében lehetett az emberek segítségére, a mandragórát pedig, bár mérgező, kis adagokban altatóként használhatták. A sárkányvér a kanári sárkányfából (latinul Dracaena Draco, vagyis sárkányvérfa) kinyert vörös színű gyanta, amely Marokkóban, a Zöld-foki Köztársaságban és a Kanári-szigeteken őshonos. A modern kutatások kimutatták, hogy a sárkányvérnek antiszeptikus, antibiotikus, antivirális és sebgyógyító hatása van, és a világ egyes részein még ma is használják vérhas gyógyítására. Az azonban erősen kérdéses, hogy epilepszia gyógyítására alkalmas volt-e.