Égett bagoly, csiganyálka, kormoránvér - 10 bizarr középkori gyógymód
2016. február 9. 08:35
Emberhús, égett bagoly, macskazsír, bikaepe, csiganyálka, vörösökör-epehólyag, kormoránvér, emberi vizelet – csak néhány összetevő, amelyek a középkori gyógyszerek alapjai voltak. Csakúgy mint manapság, az emberek a középkorban is gyakran aggódtak az egészségükért. Erre minden okuk meg is volt, ha figyelembe vesszük, hogy az orvostudomány fejletlensége, valamint a borzalmas higiénés viszonyok következtében számos, ma már könnyedén kezelhető kór halálos lehetett. A középkorban számtalan esetben használtak rendkívül szokatlan gyógymódokat, amelyek az esetek többségében semmifajta javulást nem idéztek elő a betegek állapotában, ám olyan eset előfordult, hogy a medicina valóban hatékonynak bizonyult. Az emberek gyakran saját maguk készítették el otthonaikban a gyógyszereket, amelyeknek alapanyagául a legtöbb esetben egy gyógynövény szolgált.
Epehólyag és vizelet
Az isiászra, más néven ülőidegzsábára a középkorban a következő gyógymódot javasolták: „Végy egy kanál vörösökör-epehólyagot, két kanál borsos keresűfüvet, négy kanálnyit a páciens vizeletéből, egy fél francia diónak megfelelő köményt, valamint egy kis diónak megfelelő faggyút, majd törd és zúzd össze a köményt. Ezután forrald össze az összetevőket, amíg olyanok nem lesznek mint a kása, majd tedd a [páciens] combcsontját [csípőjét] a tűzhöz, olyan forrón, ahogyan csak bírja, és kend be a balzsammal egy negyed órára, vagy egy negyed óra felére, majd veregesd meg egy öt-hat alkalommal behajtogatott forró ruhával [a fájó részt], éjjel pedig tegyél egy sokszor összehajtogatott forró lepedőt a pontra, majd hagyd két-három napig feküdni, és ha mindezt végrehajtottad, [a páciens] már nem fog fájdalmat érezni, csak megkönnyebbülést.” A pihenés, a hőkezelés talán tényleg segíthetett a betegen, a különös kotyvalék azonban aligha.