Digitalizálták az örmény egyház monumentális újkori térképét

2023. február 16. 16:05 Múlt-kor

A Tabula Chorographica Armenica megrendelője Luigi Ferdinando Marsili (máshol: Marsigli) volt, egy bolognai nemes, diplomata, katona, világutazó, természettudós és író, egyszóval: polihisztor, aki olthatatlan tudásszomjában hatalmas könyvtárat gyűjtött össze, amely ma a Bolognai Egyetemen található.

Az 1658-ban született Marsili orvostudományt, matematikát és botanikát tanult a világhírű intézményben. 1680-ban kíváncsisága rávette, hogy csatlakozzon egy Konstantinápolyba induló diplomácia küldöttséghez. Az oszmán fővárosban szabadidejét a tenger tanulmányozásával töltötte, új eszközöket és módszereket fejlesztett ki a partvonal, az áramlatok, a tengeri élőlények és a szelek vizsgálatára. Eredményeit 1681-ben kiadott első könyvében publikálta.

Ugyanebben az évben csatlakozott a Német-római Birodalom hadseregéhez kizárólag azért, mert ezáltal lehetősége volt beutazni Kelet-Európát. Miután a törökök fogságba ejtették, Bécs ostrománál kávét kellett osztania a katonáknak; ebből természetesen a kávéról és annak gyógyhatásáról írott traktátus született.

1691-ben ismét Konstantinápolyba küldték, ahol a két birodalom közti béke lehetőségének feltérképezése lett a feladata. Az ott töltött egy év alatt a tárgyalások nem jutottak előrébb, de Marsili talált nyughatatlan elméjének megfelelő elfoglaltságot: megrendelte az örmény egyház hatalmas térképét.

A konstantinápolyi örmény patriarchátus II. Mehmed szultán kifejezett meghívására jött létre még 1461-ben, így Marsili idejében a város már két évszázada az örmény vallási, tudományos és kulturális élet fontos központja volt. Az itáliai utazót lenyűgözte az örmény egyház történelme és polémiába hajló vitái a római katolikus és a görög ortodox egyházakkal, így aztán felkérte az örmény tudóst és illuminátort, Eremia Cselebi Kömürcsijánt (Երեմիա Չելեպի Քյոմյուրճյան), hogy mutassa be azt neki egy térképen.

A térkép tizenhat vászonra ragasztott papírlapból készült, és az örmény apostoli ortodox egyház négy akkori katolikatoszának (fő területi egységének) több száz kolostorát és templomát ábrázolja. Teljes hossza 358 cm, szélessége 119 cm.

A legfontosabb templomok felismerhetően, pontosan vannak rajta megrajzolva, és minden részletes feliratokkal van ellátva. A tintarajzokat vízfestékkel festették ki, a négy katolikatosz pedig színekkel van jelölve, így azonnal látható, hogy az egyes templomok melyikhez tartoznak. A női zárdákat pálma-, a férfi kolostorokat pedig olajágak jelölik.

Az illusztrációk között helyet kapott Világosító Szent Gergely (Örményország apostola és első püspöke), aki tömjéntartóval zúz szét egy aranybálványt, illetve a katolikosz (az örmény egyház legfőbb méltósága) és a perzsa kormányzó találkozója, akik mellett balra az ecsmiadzini katedrális (az örmény egyház székhelye), jobbra pedig az Ararát hegye látható. A jegyzetek beszámolnak az egyház történelméről, illetve a térkép születésének történetéről is.

A hatalmas térképet Marsili, aki a továbbiakban is kivette a részét a Német-római Császárság és az Oszmán Birodalom közti harcokból és diplomáciai tárgyalásokból, magával vitte Konstantinápolyból. Akárhova is vetődött, megbízásait mindig sikerült úgy alakítania, hogy abból újabb kutatások és írások születtek. Egyetlen súlyos hibája – Breisach erődjének 1703-as feladása a franciáknak a spanyol örökösödési háborúban – azonban véget vetett pályafutásának a Német-római Birodalomban. Visszatért Bolognába, ahol részt vett a Tudományos Intézet megalapításában, amely szorosan együttműködött a Bolognai Egyetemmel. 1730-as halála előtt nem sokkal az egyetemnek adományozta óriási kéziratgyűjteményét.

A Konstantinápolyból hozott térkép csupán a rendkívül kiterjedt katalógus egyetlen eleme volt, és nem kapott nyilvánosságot. Örmény tudósok csak a 18. században értesültek a létezéséről, de bizonyos részletek hibásan jutottak el hozzájuk. Mivel úgy értesültek, hogy Kömürcsiján az „ausztriai követ” részére készítette azt, Bécsben, a hatalmas Habsburg-gyűjteményben keresték a térképet. Marsili neve nem merült fel, és senki nem gondolt rá, hogy a Német-római Birodalom követének nyomát Bolognában keresse.

Másrészt viszont Bolognában sem tudtak a rájuk maradt kincsről. Majdnem háromszáz évre feledésbe merült, mígnem 1991-ben egy térképekről szóló kiállítás szervezői rá nem bukkantak. A most lezárult digitalizációs projekt eredményét egyben itt, a könnyebb navigálás érdekében öt részre felosztva pedig ezen a linken lehet megtekinteni.