De mit adtak nekünk a jezsuiták?
2021. november 17. 11:25 Múlt-kor
A Szent Ignác-emlékév alkalmából kiadott és tudományos igénnyel szerkesztett kötet nem pusztán a rend magyarországi működésének összefoglalója, hiszen bárhol is üti fel a könyvet az olvasó, a történetek izgalmas barangolásra és elmélyülésre csábítanak.
Szokol Réka – Szőnyi Szilárd (szerk.): Jezsuiták Magyarországon. A kezdetektől napjainkig, Jezsuita Kiadó, 2021
A magyarországi jezsuita rend közel fél évezredes története 600 oldalban – tömören így foglalható össze az az ismeretanyag, amelyet a jezsuiták Szent Ignác megtérésének 500., szentté avatásának 400. évfordulója alkalmából állítottak össze.
A történelem viharaiban a rend életét sikerek és kudarcok állandó váltakozása jellemezte. „Hőskor”, virágkor, betiltás, szétszóratás: az olykor felemelő, máskor ellenséges korszellemtől függetlenül a misszió végig – az örömteli újraegyesülés után is – ugyanaz maradt.
A kötet célja nem egy dicsőségtabló bemutatása, hanem az objektív valóság rekonstruálása. Ebből a szándékból fakadóan éppúgy megelevenednek a protestánsokkal szemben vívott parázs hitviták, mint a művelődés vagy a tudomány szolgálatában álló kiemelkedő emberi teljesítmények, az önfeláldozásra kész misszionáriusok, vagy az elnyomó rendszerekkel szemben megengedőbb rendtagok.
A szerkesztés elve kronologikus, a fejezetek a jezsuiták történetének nagyobb korszakhatárai mentén – mint az 1773-as feloszlatás és az 1853-as visszatérés – kerültek elválasztásra, a könyv mégsem egy száraz összefoglaló: az olvasó bármelyik oldalon találkozhat egy barangolásra csábító történettel, amely nagyobb történeti összefüggésekre is rávilágíthat. A mű egyszerre ismeretterjesztő és tudományos, de mindenekelőtt olvasmányos, kitűnően – látványos infografikákkal – illusztrált.
A gazdag és változatos képanyag a jezsuiták történetének kevéssé ismert szegleteibe is bepillantást enged: egyszerre elevenednek meg magasztos pillanatok – mint Xavéri Szent Ferenc megdicsőülésének ábrázolása az abai Szentháromság-templomban –, és tárulnak elénk hétköznapi, mégsem szokványos jelenetek az internátusi élet mindennapjaiból. A naplóbejegyzések és a hazaküldött levelek segítségével („Édesanyám! Nagyon jól érzem magam. Te hogy vagy?”) személyes történetekbe is betekintést nyer az olvasó.
A jezsuiták világunk navigátoraiként egyszerre utaztak térben és időben. Éder Ferenc már a 18. században eljutott Dél-Amerikába, ahol a perui indiánok szokásairól készített beszámolót, Czimmermann Istvánra a zambézi misszióban ragadt a „Betűk Atyja” becenév áldásos népoktatói munkájáért, míg Zsámár Jenőt Kínába szólította hivatása, ahol a kínai nyelv lefordításán, a nagy szótárprojekten dolgozott az elmúlt évszázadban.
„Mindent Isten nagyobb dicsőségére!” – hangzik a rend jelmondata, amely tükrözi azt az elszántságot is, amelynek hiányában az enciklopédikus igényű szintézis nem születhetett volna meg. A krisztusi ideál és a lelki élet üdvéért vívott küzdelmet soha fel nem adó, ám alkalmazkodásra – sőt, ha a szükség úgy hozta, az egyház megreformálására – képes jezsuiták ezzel a kötettel a szélesebb olvasóközönség előtt is megnyitották kapuikat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
