CT-vel vizsgálták a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum múmiáit
2026. április 16. 20:20
Egy több mint 2300 éves egyiptomi múmiamaradványt, valamint további emberi testrészeket vizsgáltak meg a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikáján a legmodernebb, fotonszámláló detektorral felszerelt CT-berendezés segítségével. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) Semmelweis Orvostörténeti Múzeumából származó leletek roncsolásmentes elemzése eddig soha nem látott pontosságú részleteket tárt fel az ókori egyének egészségi állapotáról és a mumifikálás folyamatáról.
A vizsgálatokat az általános klinikai gyakorlatnak megfelelően, a betegellátási időn kívül végezték el a budapesti intézményben. Dr. Dudás Ibolyka, a SOTE Orvosi Képalkotó Klinika klinikai főorvosa elmondta: a fotonszámláló technológia különösen hatékony a komplex, többrétegű anyagok, így a mumifikált emberi maradványok nagy felbontású, roncsolásmentes elemzésében.
A múzeum gyűjteményéből származó, a korábbi szénizotópos kormeghatározás alapján Kr. e. 401 és 259 közé (a Későkor vagy a Ptolemaiosz-kor elejére) datált, több mint 2300 éves maradványokon a korábbi, hagyományos CT-vizsgálatok technológiai korlátaik miatt még nem szolgáltattak elegendő adatot.
Az új, nagy felbontású felvételek azonban azonnali tudományos áttörést hoztak. Két mumifikált koponya esetében a fogazat és a koponyavarratok részletes képe pontosabb életkor-meghatározást és a jövőbeli 3D-s arcrekonstrukciók elkészítését teszi lehetővé. Egy korábban tévesen emberi fejként, majd madármúmiaként azonosított „múmiacsomagról” egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy felnőtt emberi lábfejet rejt.
A technológia a balzsamozásnál használt textilpólyák különböző rétegeit és szerkezeti jellemzőit is láthatóvá tette. Két alsó végtag vizsgálata során az egyiken csontritkulás nyomait azonosították, míg a másik esetében megállapították, hogy egy fiatal egyénhez tartozott. A kutatók egy mumifikált kézfej csontjainak morfológiai elemzésével is dolgoznak a nem és az életkor pontos meghatározásán.
A modern orvoslás és az egyiptológia találkozása
A múmiakutatás robbanásszerű fejlődése a 20. század végén, az orvosi képalkotó eljárások elterjedésével indult meg. Míg a korábbi évszázadokban az egyiptomi múmiák kicsomagolása visszafordíthatatlan károkat okozott a leletekben – és a maradványokat sokszor puszta kíváncsiságból vagy „gyógyászati” célból semmisítették meg –, addig a modern komputertomográfia forradalmasította a régészetet azzal, hogy virtuálisan „hámozza le” a rétegeket a testekről.
Az ókori egyiptomi balzsamozási eljárás – amely átlagosan hetven napig tartott, és a belső szervek eltávolítását, a test nátronnal (szódabikarbóna-keverékkel) történő kiszárítását, majd gyantás vászonpólyákba tekerését foglalta magában – kivételes biológiai archívumot hozott létre.
Scheffer Krisztina, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmuzeológusa hangsúlyozta: a legújabb generációs, fotonszámláló CT-berendezés a pólyák megbontása nélkül képes feltárni az eddig rejtett patológiás elváltozásokat (például a csontritkulást), így a modern orvosi technológia olyan új távlatokat nyit, amelyek alapjaiban formálhatják át a több ezer éves leletekről és az ókori egyiptomiak egészségi állapotáról alkotott tudományos képet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
